A hétvége jelentős történése volt – ahogy mondani szokás, a közbeszédet is tematizálta – a Szabadság téren, a Hazatérés Temploma előtti Horthy-szobor avatás.
Ez az esemény legalább annyira felkorbácsolta az indulatokat, mint a korábbi, a Szolidaritás mozgalom által szervezett Orbán-szobor ledöntése.
Amikor az újság- és tévétudósításokat megláttam, bevallom, először azt hittem már megint valami ostoba médiahekknek vagyok szemtanúja.
Olyan komikus és hiteltelen volt ez az egész szoboravatási cécó, mintha csak az MSZP nem létező székesfehérvári sporttagozatában ötölték volna ki.
Istenkém, azok a fizetőpincérre emlékeztető gárdisták, a csendőregyenruhások és a második világháborús acél-rohamsisakos figurák!…Az a naftalinszagú ünneplő közönség!
Vártam is, hogy mikor tűnik föl az avatásra összegyűltek körében néhány szolidaritásos úr kíséretében Pityinger DopeMan László, hogy némi jóízű bazmegolás közepette, ledöntsék talapzatáról ezt a mellszobrot is, amelyről persze rögtön kiderülne, hogy valójában ez is festett hungarocellből készült, hogy azután a főméltóságú úr letört fejét egy jól irányzott bal külső csüddel átpasszolja ifj. Hegedűs Lórántnak, ezt követően pedig reppelve elénekelje a Székely-himnuszt és a Kijafaszom az a Pityinger? című dalt.
Vártam, hogy mindeközben feltűnik majd egyik kedvenc Rejtő hősöm: Podvinecz marsall is, talpig díszegyenruhában, aki mint tudjuk tamburmajor volt alapképzettségét illetően, és egyébként pedig kerek öt percig ő töltötte be Honduras elnöki tisztségét.
Szóval megjelenne ő is, mr. Wilkie és Durien százados kíséretében 200 db. gumikesztyűvel, lakktáskákkal és napszemüveggel felszerelkezve.
De mit is beszélek itt, hát nem Podvinecz marsallnak emeltek szobrot most Budapesten, még csak nem is Rejtő Jenőnek, hanem ennek a Horthy nevű úriembernek. Teljes nevén Vitéz nagybányai Horthy Miklós ellentengernagynak, az egykori Magyar Királyság egykori kormányzójának.
A szoboravató beszédet egyébként Gyöngyösi Márton okleveles könyvvizsgáló, adó- és zsidóügyi szakértő tartotta.
Ami rögvest feltűnt, hogy arcvonásaiban hasonlít a szoborra. Tán csak nem ő ült hozzá modellt?
Nem tudom.
Amiben viszont nagyon reménykedem: őbelőle sosem lesz Vitéz Gyöngyösi Márton.
És főként soha nem lesz még öt percig sem Magyarország kormányzója.
Friss kommentek