Bevallom, én már nagyon várom ennek a Magyar Krónikának a megjelenését. Csak az esik kicsit rosszul, hogy állítólag nem mindenkihez juthat majd el, hanem csak meghatározott körben, iskolákban, polgármesterek között kerül ingyenes terjesztésre és csak egynegyede kerül nyilvános standokra, darabonként ezer forintért.

Biztosan óriási lesz a tülekedés.

A lapról, annak formájáról, tartalmáról, szerzőiről még sok a találgatás, folyik a kasztingolás, de annyit már biztosan tudunk, hogy a tervezett újságot nem egy belvárosi kefeboltos hölgy fogja majd kiadni, s nem is az ő szerkesztési elvei fognak érvényesülni.

Aki esetleg már nem emlékezne rá, Horváth Éváról beszélek, a 2005- 2006 táján több millió példányban terjesztett egykori Magyar Vizsla kiadójáról. Arról a Magyar Vizsláról van szó, amelyben az MSZP szerint a Fidesz egy nem létező civil szervezet mögé bújva folytatott negatív kampányt. (Burány Sándor javasolta is a lap átkeresztelését Magyar Pitbullra.)

Akkortájt tehát a Fidesz, ellenzékből, még a negatív híreket preferálta.

A Magyar Krónika ötletadói, Kerényi Imre és Bencsik Gábor szerint viszont egyáltalán nem rendjén való, hogy állandóan csak a gondok, problémák emlegetése történjen.

Legyen már vége annak, hogy örökké csak ezek a gyilkosságok, balesetek, meg a kormányunk, és ami ezzel együtt jár, országunk, kritizálása, szidalmazása. Holott minden ember igényli a harmóniát, szépséget.

Ahogy ők fogalmaztak: „Jó volt a színdarab. Megírom. Lebilincselt a koncert. Megírom. Kinyílott a pitypang. Megírom. A kormánybiztos a televízióban elkápráztatta a kérdezőbiztost, idős művészünk csinált egy szép filmet, a biopiacon sárga volt a pecsenyekacsa, megírom. Csökkent a rezsim. Megírom”

Oké, mindez nagyon szép elképzelés, csak olyankor mi van, ha a színdarab ízléstelen giccs volt, ripacs színészekkel, fülhasogatóan fals volt a koncert, elszáradt a pitypang? Mi van, ha a kormánybiztos komplett idióta, az idős művészünk csapnivalóan rossz filmet csinált, a pecsenyekacsa pedig nem sárga volt, hanem zöld és büdös, a rezsink pedig egyáltalán nem csökkent, mert már lakásunkat is elárverezték, bennünket pedig épp most dobtak ki a közterület-felügyelők a megszokott príma kis belvárosi kapubeugrónkból a két nylonzacskónkkal együtt?

Persze, azért abban igazuk van Kerényiéknek, még az ilyesmit is lehet ám pozitívan szemlélni és bemutatni.

Jókedvre hangoló hír lehet például, az olyasmi, hogy egy felmérés szerint az év utolsó negyedévében már csak 18.788 gyermek éhezett az országban, az előző év hasonló ciklusában viszont még 19.567. Ami több mint 4 %-os javulás. Vagy egy ilyen tudósítás: „Ma éjjel mindössze két személy fagyott meg.” A szégyenletes nyolc egyes vereség pedig azzal a főcímmel jelenhetett volna meg, hogy „Hatalmas gólt rúgtunk a hollandoknak.”

Én azt mondom, igenis Kósa Lajosnak van igaza, ő már ebben a Magyar Krónikás szellemben nyilatkozott az Rtl-nek, amikor a riporteri kérdésre kissé ingerülten imígyen fakadt ki: „Nem tudna valami olyan kérdést feltenni, amire pozitívan lehet válaszolni?”

Szerintem Kósa úr személyében már meg is találtuk a leendő főszerkesztőt.