Ki ne emlékezne a 12 éve elhunyt Eötvös Gáborra, a híres aprótermetű bohócra, akitől rendre elvette a porondmester a hangszerét, de őt mindig elővarázsolt valahonnan egy újabbat, mondván: van másik!

A hazai politikai elitünk felfedezte a bohócjelmezt és ezt napi politikai célokra használja. Ám ezeknek még rendes hangszerük sincs, még egy fésű-duda sem, tehát nem is lehetne tőlük elvenni. De ha még lenne is, és elvennék is, akkor meg nem volna másik.

Egyáltalán az egész politikai establishment, baloldal és jobboldal együtt, cakkpakk, úgy ahogy van, egy elfuserált bohóccsapat hangszer nélkül.

És sajnos nincs másik.

Bal, jobb, bal, jobb, mennek a majmok… Mi meg ülünk körben és lessük őket a manézsban.

Most éppen az őszödi beszéddel szórakoztatnak bennünket, már megint.

Miközben persze nem győzik hangoztatni, hogy ez valójában figyelemelterelés a másik oldal részéről, ők szívesebben beszélnének sokkal fontosabb dolgokról, a Fidesz a rezsiharcról, a demokratikus összefogás meg Paksról, a mutyikról, a szegénységről. De hát, mit tehetnének, ha a média ezt kajálja…

Ahol figyelemelterelés van, ott figyelemelterelés van.

Pintér Sándor a hivatalos választási kampány kezdetén – mikor is máskor? – közzétett két imitt-amott kisatírozott korábban szigorúan titkosnak, majd titkosnak minősített titkosszolgálati tákolmányt, amire Bajnaiék kapásból azt mondták, meghamisított.

És persze elindult újfent a vita, és purparlé arról, a Gyurcsány igazság/hazugság-beszédet ki hozta nyilvánosságra, ki tudott róla, ki nem, stb.

És újra téma lett az is, hogy a Fidesz szervezte-e a TV ostromát, a gépkocsik felgyújtását vagy maga Gyurcsány, aki állítólag tett is olyan kijelentést akkoriban, hogy „ha ribillió és közte kell választani, a választópolgárok kisebb rosszként őt fogják választani.”

Gyurcsány közölte a kiszivárogtatók nevét Mesterházyval zárt borítékban, aki azt, állította, olvasatlanul ledarálta. Később Fletó már arról esküdözött, nem is tudja kik voltak.

Kósa Lajos is megint rajtavesztett szószátyár természetén persze.

Az ATV-ben elszólta magát, mondván: tudott a beszédről a megjelenése előtt, egyik miskolci barátja telefonon bejátszotta, és ő meghallgatta. Egy nappal később már a rádióban mindezt lazán letagadta, „nem nem, egy… nem ezt mondtam, azt mondtam, hogy tudtam, hogy van egy ilyen…”

A Hír24 a két szöveget egymás mellé rakta: „az internet népe gyönyörködhessen benne”.

Persze Gréczy Zsolt ATV-s szövegén is gyönyörködhetne ám „az internet népe”. Szerinte, ha a Miniszterelnöki Hivatal fel is ajánlotta a Népszabadságnak közlésre az őszödi beszédet, akkor abban "nyilván az a négy ominózus mondat, ami vihart kavart Magyarországon, biztosan nem szerepelt volna".

Ez a megjegyzés sokat elárul arról, hogy a DK egyik meghatározó személyisége mit gondol úgy általában a sajtószabadságról és a nyilvánosságról. Hogy mi tartozik a köznépre, s mi nem.

Salvador Dali mondta: „A bohóc nem én vagyok. De ez a szörnyeteg társadalom nem ismeri fel, hogy ki az, aki azért viselkedik komolyan, hogy elrejtse őrültségét.”

Ezek az öltönyös nyakkendős urak persze valójában mind rettenetesen komolyan viselkednek, nem festik orrukat pirosra.

És inkább minket néznének bohócnak.