Nem tudom, jól teszi e Gyurcsány, hogy ilyen hévvel kampányol reggel, éjjel meg este, és hogy nap, mint nap, vele van tele a média. És ráadásul milyen a stílusa! Ahogy Orbán Viktorról beszél például, ahhoz képest még Daniel Cohn-Bendit is egy illedelmes bérmálkozó ministránsfiú benyomását kelti.

„Szélhámos”, „silány fickó”, „álnok, erőszakos gyarmatosító” – ezek még az enyhébb kifejezések közé tartoznak, amivel a miniszterelnököt illeti. Majd az igazmondásáról elhíresült ex-miniszterelnök felteszi a költői kérdést: „Miért hazudik Orbán kolléga?”

Hát én Gyurcsány helyében azért kicsit visszafogottabb lennék.

Mert itt van most megint ez a Zuschlag ügy is. Pontosabban a „Pártházból börtönbe” című könyv megjelenése. Ami szerintem cseppet sem tesz jót a DK elnök reputációjának.

Na, nem arra gondolok persze, hogy ez a börtönévektől frusztrált, kissé megzakkant ürge miket hord össze a „vidéki tuskó” Gyurcsányról és a többi egykori MSZP-és párttársairól.

Van azonban a Zuschlag ügynek egy olyan részlete, ami jól mutatja, milyen világ is volt az, amelyikben Gyurcsány Ferencnek hívták Magyarország első emberét.

Olvassunk bele Rajnai Attilának a Nol. hu-n megjelent „Zuschlag amnéziája” című írásába!

http://nol.hu/velemeny/zuschlag-amneziaja-1449417

Eszerint Zuschlag már nyolc hónapja volt előzetesben, amikor ötvenmillió forintot fizettek be a nevére kárenyhítésre, ám a bank a jogszabályi kötelezettsége ellenére nem jelentette a nagy összegű pénzmozgást, hanem teljesítette az átutalást. Az illetékes főügyészség vezetője a pénzmosás-gyanús ügyletről feljelentést tett a vám- és pénzügyőrségen, akik azonban nem nyomoztak, „határozatot az eljárás eredményéről nem küldtek a feljelentőnek.”

Ugye világos? Ha Rajnai igazat írt, akkor a bank nagy ívben tojt a pénzmosás elleni törvényi előírásokra, a fináncok sem tettek semmit a főügyészi feljelentés ellenére sem, majd utóbb a főügyészséget sem érdekelte, hogy leszarták a feljelentését.

És mindez bizony 2007 tájékán történt, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején…

Persze mielőtt még elkezdenénk jobban szörnyülködni az akkori balkáni állapotokon, nézzük meg, hogy Simon Gáborral szemben miért is történt most újabb gyanúsítás.

Simon egy saját személyi adatait tartalmazó, hamis bissau-guineai útlevéllel megkereste egy korábbi ismerősét, aki a hamis útlevéllel egy magyar banknál bankszámlát nyitott. Ez az ismerős állítólag egy nemzetközi körözés alatt álló úriember volt.

A magyar hatóságoknak, különösen a banknak és a pénzügyi ellenőrző szerveknek ez a tranzakció sem volt kicsit sem gyanús persze mindezek ellenére sem. Csak Simon pechjére a hamis útlevelet házkutatás során az ismerőse széfjében megtalálták.

Úgy látszik ebben az országban az az örökbecsű Simicska mondás, miszerint mindenkinek állampolgári joga hülyének lenni, nem csak a magánembert, de időnként a bankokat, hatóságokat, végső soron az államot is ugyanúgy megilleti.