Az úgynevezett szocialista tábor országaiban nem is olyan rég még meglévő diktatúrák természete volt, hogy politikai ellenfeleikkel, őket közbűntényesnek minősítve, számoltak le vagy próbáltak meg leszámolni. A lényeg, hogy ezeket az embereket mindenképpen deviáns, antiszociális, sőt nem egy esetben elmeháborodott egyéneknek állítsák be.

Mintha most valami hasonló történne nálunk a német megszállás emlékművének felépítése kapcsán. Bár az országos média meglehetős közönnyel viseltetett ez iránt, mégis, főleg az internetes hírportálok jóvoltából egyre többen szerezhettek tudomást arról, hogy néhány száz ember hogyan próbálta és próbálja megakadályozni nap, mint nap, a kinézetében és tartalmában is vitatott műalkotás megvalósítását.

Néhány napig úgy látszott a hatalom nem tud igazán mit kezdeni az egésszel. A politikusok persze a maguk módján természetesen állást foglaltak az ügyben. A markánsabb megnyilvánulások közül kiemelendő Rétvári Bence államtitkár véleménye, miszerint ami a Szabadság téren történik, az közönséges utcai agresszió és gyűlöletkeltés. Ahogy fogalmazott: „Semmiképpen nem tartják jónak, hogy akár jobb-, akár baloldali szélsőségek indulatot szítsanak, gyűlöletre uszítsanak, vagy agressziót keltsenek.”

Jóllehet a baloldali liberális körök kikérték maguknak, hogy őket jobb- és baloldali szélsőségnek nevezzék - tulajdonképpen lenácizzák -, azonban mégsem ezek a bolond lukból bolond szél fúj kijelentések verték ki náluk a biztosítékot leginkább, hanem inkább Schiffer Andrásnak az a megjegyzése, hogy az emlékmű elleni tiltakozást ő eltúlzott hisztériakeltésnek tartja, az ellenzéknek elsősorban nem ilyesmivel kéne foglalkoznia. Az LMP társelnökét sokan le is nácizták e kijelentései miatt.

A hatalom viszont láthatóan napokig hezitált, mit kezdjen ezzel az egésszel. Bár mindig rengeteg rendőr volt a helyszínen, a történésekbe nem avatkoztak be, csak szemlélődtek, videóztak.

Aztán egyszer csak nagyhírtelen elkezdték az idézéseket osztogatni. Magyar Fruzsináékat gyanúsítottként invitálták az V. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályára a Btk. 371. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) ba) pontja szerint minősülő minősülő, falfirkálással elkövetett rongálás „megalapozott gyanúja” miatt.

Mindennek az képezhette alapját, hogy a tüntetők, tiltakozók az építkezés helyszínét körbevevő kordonokon lévő viaszkos vászon borításra sprayjel feliratokat festettek.

Hogy miként lett ebből falfirkálás? Hát úgy, hogy az okos törvényalkotók falfirkálásnak tekintenek minden festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges.

Ami azért elég vicces. (Pl. falfirkálásnak tekintendő ezek szerint az is, ha a szeretőm rúzsos szájjal megcsókolja az ingemet.)

Persze jelen esetben sem igazán érthető, miért rongálás egy ideiglenes molinóra valamilyen szöveg festése. A már gyanűsítottként kihallgatott Lovas Zoltán szerint még értékesebb is lett.

Egy érdekes jelenetre találtam rá a YouTube-on amelyen az látható, amint Magyar Fruzsina éppen egy feliratot fest fel a kordont borító vászonra.

https://www.youtube.com/watch?v=hyfzsmrHt6s

A felfestett szöveg pedig: ITT ÉS SEHOL MÁSUTT NÁCI SZOBOR NEM ÉPÜL!

Mindenki eldöntheti, igaza van e Rétvárinak, hogy ez gyűlölködő, szélsőséges.

De van ennek a videónak még egy ennél érdekesebb része is. Amikor két rendőr jelenik meg Magyar Fruzsina mellett és megkérik a cselekedete abbahagyására. A jelenlévők tiltakozása hatására azonban elmennek, s hagyják, hogy az „elkövető” a „bűncselekményt” tovább folytassa.

A rendőrök ezt nyilván azért tették, mert az adott magatartást ők sem tekintették bűncselekménynek. Ellenkező esetben ugyanis meg kellett volna azt mindenképpen akadályozniuk.