Időnként azt tapasztalom, hogy valóságnál semmi sem lehet abszurdabb ebben az országban:

Orbán miniszterelnök Pancho arénát épített a kertje tövébe, Gyurcsány ellenzéki vezér Szent Istvánhoz hasonlítja magát.

Egy úgynevezett „nemzeti jogvédő” politikusunk pedig a Vajdasági Magyar Szövetség Elnöke ellen uszítja a tüntetőket.

Elképzelem, mit gondolhat rólunk a világ, amikor ezeket a képsorokat nézi. A megaláztatását méltósággal viselni próbáló sietős léptekkel haladó vajdasági politikus, Pásztor István, körötte, mögötte pedig a felhergelt, szitkozódó, átkozódó, köpködő emberfalka, valamint néhány – a megdöbbentő jelenetet lelkesen rögzítő – tévés. És mindez történik közvetlenül Magyarország parlamentje melletti Kossuthról elnevezett téren, fényes nappal, éppen azon a napon, amikor megalakult az új magyar parlament.

És, tegyük hozzá, hogy történik mindez azzal az emberrel, aki – és ezt az azóta tett nyilatkozataiban az érintett többször is kihangsúlyozta – a magyar köztársasági elnök vendégeként tartózkodott ekkor ott a parlament környékén.

A köztársasági elnök vendégeként.

Pásztor István azt is elmondta, hogy az atrocitások elszenvedése közben senki sem lépett közbe, senki sem próbált meg segíteni rajta. Ezt egyébként a felvételek is igazolják.

Hazánkban sokan még mindig büszkén beszélnek az úgynevezett magyaros vendégszeretetről, vendéglátásról. Holott aki járt már például menekülttáborok közelében, az tudja, mi is ennek a „vendégszeretetnek” az igazi tartalma.

Sokan közülünk még a saját állampolgáraikat sem szeretik, nem hogy az idegeneket, külföldieket. A saját állampolgáraikat is gyűlölik, ha cigánynak, zsidónak vagy éppen komcsinak tartják őket.

De tényleg, elképzelem, mi lett volna, ha Pásztor István nem a köztársasági elnök vendége?

Akkor talán tényleg akár lámpavasra is húzhatta volna őt a Gaudi-Nagy Tamás által felheccelt tömeg?

De előtte még esetleg a parlamenti őrség is kicsit megrugdosta volna?

Érdekes egyébként, hogy az érintett vendéglátó, vagyis Áder János elnök úr, nem tartotta fontosnak ez ügyben mindeddig megszólalni, pedig ez minimum elvárható lett volna tőle, a helyett, hogy bizonyos magasztos események kapcsán, mint egy karót nyelt vidéki kántor, naftalinszagú idézetekkel traktál minket.

Bizony, egy bocsánatkérésre futhatta volna drága idejéből.

Az ország vezetői közül ez ügyben eddig csak Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szólalt meg, patetikusan kijelentve, hogy: "a felelőtlen elkövetők tettét – akár őrültek, akár provokátorok – mélységesen elítéljük. Méltatlan cselekedetükkel az egész nemzetet ütötték arcul".

Azt viszont már nem tette hozzá, hogy ez az „arculütés” éppenséggel az ő asszisztálásukkal történt meg.