A rekord-alacsony EP választási részt vétel ürügyén azon merengtem el, hogy mi történt ezzel az országgal, ezzel a néppel, amelyik 1956-ban és 1989-ben is képes volt egy hatalmas világbirodalommal dacolni, és amelyik elsőként vágta át a vasfüggönyt Európában.

Azóta azonban egyre csak azt figyelhetjük, miként sorvadozik mindinkább a demokrácia hazánkban.

Ma már örülnénk a parlamentben egy Kunczénak is, de talán még egy Torgyán féle debattőrnek is, helyettük azonban csak lepusztult, középső ujjával bemutatós Szanyink van az egyik oldalon, meg álszent ostoba Kövér Lászlónk a másikon. Hogy a még náluk is hülyébbeket már ne is soroljuk, mert nem férnének el egy blog műfaji keretei között.

Ebben az általános leépülésben valamennyi pártnak és politikusaiknak ugyanannyi szerepe volt és van, nehéz is lenne valamiféle rangsort állítani közöttük.

A baloldalon a bájgúnár, kecskeszexszel szellemeskedő Mesterházy, az ájtatosan pislogó Bajnai - a tipikus balek, aki hol internacionálét énekel, hol a DopeMan féle trágárságoknak tapsol, bár egyikkel sem ért egyet, aztán a túlmozgásos, beteges küldetéstudatú Gyurcsány.

De ezek a figurák legalább valamiféle egyéniségek. Mert a jobboldalon még ilyenek sem akadnak. Csak alattomos, Orbán-seggnyaló csinóvnyikok, vagy hagymát is hagymával evő, mindenkiannyitéramennyijevanféle újgazdag tahók, hogy a Jobbik örökké sértődött, rasszista és homofób alakjairól már ne is beszéljünk.

Manapság már nincsenek pártprogramok sem, vagy, ha vannak is, ilyesmikkel nem fárasztják a választókat, vannak viszont helyettük óriásplakátok, könnyen megjegyezhető szlogenek és bugyuta jelszavak.

Emlékszünk még, amikor Orbán azt ígérte, hogy az adóbevallásunk elfér majd egy söralátéten?

Ez persze nem így lett, sőt néha tíz söralátét sem elegendő ilyesmire. Ehelyett viszont a pártok programja lett valóban söralátétnyi.

Most az EP választások kapcsán még inkább feltűnt, mennyire nem volt a pártoknak semmilyen mondanivalójuk.

Csodálkozunk-e hát, hogy senki nem is akart szavazni. Inkább kirándulni mentek, dacolva az egyre vadabb időjárással is. Tán még mondták is, inkább a jégeső, mint Szanyi kapitány vagy Seres Mária.

A miniszterelnökünktől is kb. annyi telt a választási kampányban, hogy nagy mű-hisztit vágott le a tényleges életfogytiglan megszüntetése miatt, valamint a magyar akácot kezdte el roppantul félteni a brüsszeli bürokratáktól. Jóllehet néhány éve ő és cimborái még inkább ostorozták ezt az agresszív növényt, de most, hogy az EU illetékesei teszik ezt, azonnal bőszen a védelmükbe vették, sőt, mint tudjuk, villámgyorsan hungarikummá is minősítették.

Csak remélni merem, hogy az EU a jövőben a csülkös bableves ellen nem akar hasonlóképpen fellépni, mondván, a füstölt húsok egészségtelenek, sőt rákkeltőek lehetnek, mert akkor még azt is megérjük, hogy bizonyosan az is hungarikum lesz. A bolondgombával együtt.

Szóval Orbán az akácot helyezte a kampánya központjába, miközben a pártjától is mindössze olyan áporodott szlogenekre futotta, miszerint „Újra csak a Fidesz!”, meg „Tiszteletet a magyaroknak!”,

De a többiek kínálata is „Biztonság Európában”, „Nemzetek Európáját!”, meg ilyesmiben merült ki.

Kásler Árpád Haza Nem Eladó Mozgalma az európai uniós parlamenti választás-sokk „ünnepéről” szónokolt, de ennél még szánalmasabb, hogy akadt olyan szervezet is a listán, amelyik már tényleg a demokrácia teljes leépülésének legsúlyosabb jeleit mutatva, mindössze azzal próbált szavazatokat szerezni, hogy a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazta.

Szóval én mindezek után inkább azt csodálom, hogy még ennyien is elmentek szavazni.