Kilenc évet kapott Eva Rezesova. Erről a hírről valamennyi sajtóorgánum kiemelten számolt be. Volt, aki sokallta, volt, aki kevesellte. (Persze, az utóbbiak voltak lényegesen többen. A kommentelők között pedig akadt olyan is, aki szerint életfogytiglanit kellett volna kiszabni.)

Amiben viszont mindannyian megegyeztek, és nem győzték hangoztatni az egész eljárás során, miszerint Eva Varholikova Rezesova szlovák volt.

Rezesova, sőt Rezešova, a szlovák milliomos nő.

Na persze nem azt mondták és írták ám, hogy szlovák állampolgár, hanem, egyszerűen csak úgy, hogy szlovák.

Ebbéli hitükben az sem rendítette meg őket, amikor – az egyébként az egész eljárás során tolmácsot igénylő – vádlott a másodfokú eljárásban, az utolsó szó jogán ékes magyarsággal szólalt meg, sajnáltatva magát.

Mint ahogy az sem zavart senkit egy pillanatra sem, hogy a Rezes magyar név, Rezesova apja pedig – Alexander Rezes, vagyis Rezes Sándor – a Kassa melletti színmagyar Abarát faluból származik, ahol Éva is sokszor járt gyermekként, s ahol a helyiek is magyarnak tartják őket.

Hát elég fura dolog ez, hogy mi itt, kis hazánkban kit tartunk magyarnak, kit nem.

Purczeld Ferenc sváb származása ellenére természetesen magyar volt, mint ahogy a szlovák szülők gyermekeként világra jött Petőfi Sándor magyarságát sem vonta soha senki sem kétségbe.

A Nobel-díjas írónk magyarsága viszont már kicsit bonyolultabb kérdés.

Sokak fülét megütötte, amikor Kertész Imrét úgy nevezték meg a köztelevízió hírműsorában, hogy magyar származású író. Ahogy a comnent:com megfogalmazta: „Azt a Kertész Imrét, aki a Nobel-díj mellett nem mellesleg megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, és a Kossuth-díjat, meg a Márai-díjat is. Azt a Kertész Imrét, aki Budapesten született, és a holokauszt után Budapestre tért vissza a buchenwaldi lágerből. Azt a Kertész Imrét, aki magyar állampolgár, nem mellesleg Budapest díszpolgára. És persze azt a Kertész Imrét, aki minden könyvét, egész Nobel-díjas életművét magyarul írta.”

Persze volt, aki még ezen is túlment és ennél sarkosabban fogalmazott vele kapcsolatban. A majdnem olaszországi nagykövetünk következetesen csak Imre Kertészként volt hajlandó a nevét leírni.

Az erdélyi magyarok szoktak panaszkodni arról, hogy a románok a hazájukban bozgor magyaroknak tartják őket, a honi magyarok viszont románoknak, még rosszabb esetben román cigányoknak.