Amikor Áder János újévi köszöntőjében jókedvet, bőséget kívánt, a tőle megszokott mufurc, Savanya Jóska stílusban a magyaroknak, és miközben lélekben kezet nyújtott minden magyarnak, patetikusan kijelentette: „Ezekben a percekben, amikor Kányádi szép szavával élve kezet fog múlttal a jövendő…”

Ekkor ugrott be, hogy a szép emlékű (mint tudjuk, nem ellensúly, nem fék, sőt még csak nem is doktor, hanem motor) Schmitt Pál elnök úr a 2011-et köszöntő újévi beszédét valahogy szintén így kezdte: „Ahogy Kányádi Sándor írja egy helyütt: éjfélkor férfiasan kezet fog múlttal a jövendő.”

Természetesen mindenkinek joga van ugyanattól a költőtől ugyanazon versrészletet idézni egy köztársasági elnöki újévi köszöntőben. Ám azért az mégis csak nagyfokú leszaromságra vall, hogy Orbán egykori kollégiumi diáktársa nem tudott valami más hasonlóan frappáns és szép versidézetet találni ezer év magyar költészetéből, hanem egyszerűen csak kikopizta elődje szavait.

Scmitt Pált plagizálni, azért ez sem akármilyen teljesítmény!

Csak remélni lehet, hogy nem Habony Árpád tanácsolta ezt neki.

Tudom, nem lehet minden évben új dolgokat kitalálni, elég terhes kötelezettség ez a szilveszteri süketelés a mindenkori köztársasági elnökök számára.

De mégis, annyi pénzért megerőltethetnék egy kicsit jobban is magukat. Hiszen azért a hazai alaptörvényben rájuk rótt feladatok ellátása során tuti, hogy nem szakadnak bele a munkába.

Mennyivel eredetibb és aktuálisabb lett volna, ha mondjuk valami olyasmivel kezdi újév köszöntőjét, hogy egy (csornai) parasztgyerek vagyok, én nem urizálok.

Abban persze biztos voltam, hogy nem fog aktuális politikai témákat boncolgatni. Nem fejtegeti majd, miként váltunk az USA műveleti területévé, illetőleg nem részletezi azt sem, milyen fedő-sztorikkal rukkol majd még ki az Obama adminisztráció, hogy növelje befolyását ebben a térségben. Mint ahogy nem tér ki Csizmadia László, Bencsik András és más békeharcosok azon feltételezésére sem, miszerint az amcsik puccsra készülnének Orbán ellen.

Így is történt. Csupa általánosságokat mondott.

Méltatta 1990 történelmi jelentőségét, amely a vasfüggöny helyett a szabadságot hozta.

Aztán még kijelentette,hogy ne mindig azt nézzük, ki menne jobbra vagy balra, hanem merre van előre. Végezetül pedig közös újévi vállalásként nagyobb tiszteletet kért a másik iránt, legyen az orvos, tanár, rendőr, paraszt, kétkezi munkás vagy vállalkozó, netán szülő.

Azt azért még talán hozzátehette volna, hogy a nagyobb tiszteletet nem Brüsszeltől várná el az Orbán kormány iránt, hanem éppen az Orbáni hatalomtól a saját népe iránt.