A köztársasági elnök levelet írt a parlamenti pártok frakcióvezetőinek. Megjegyzem, Áder Jánost helyesebb lenne szimplán csak Magyarország elnökének nevezni, hiszen újabban hazánk elnevezése sem Magyar Köztársaság, csak Magyarország.
Áder levelében azt fejtegette, hogy a napelemekkel kapcsolatos környezetvédelmi termékdíj bevezetésekor hibázott a kormány, az Országgyűlés, az ellenzéki pártok, sőt a környezetvédelemért felelős ombudsman is. (Amilyen ráadásul nincs is.) És a felelősök felsorolásában legutolsóként említve, önkritikusan elismerte, hibázott személy szerint ő is. Áder azért kárhoztatta önmagát, mert „nem figyelt fel erre a salátatörvénybe rejtett képtelenségre”.
Lehet, hogy az elnök úr által felsoroltak valóban mind rosszul végezték a dolgukat, ám igen csak tisztességtelen ezeknek olyatén felsorolása, mintha a felelősségük is lényegében hasonló lenne.
Ne hagyjuk, hogy bevigyen bennünket ebbe az erdőbe! Még, ha ő folyton ott van is.
Először is, maga a köztársasági elnök fogalmazott úgy a levelében, hogy „salátatörvénybe rejtett”, ami ugye szándékosságot feltételez.
Szerintem pedig kiemelkedően nagy a felelőssége azoknak, akik ezt a „képtelenséget”, a köztársasági elnök szerint is, tudatosan egy salátatörvénybe dugták bele, feltehetően pontosan épp azzal a szándékkal, hogy azt mások ne vegyék észre. Ráadásul nem ez az egyetlen jogszabály, ahol hasonló alattomossággal járnak el a Fidesz illetékes prominensei, mindenféle előzetes társadalmi egyeztetés, hatásvizsgálat nélkül. A törvények megszavazása is teljesen formális tevékenységé vált, az esetleges ellenzéki észrevételeket indok nélkül félre söprik.
Ennél jóval kisebb viszont a felelőssége azoknak, akiket a kormány illetékesei megtévesztettek. (Azok az illetékesek, akik még most – az elnöki levél ismeretében is – azt magyarázgatják, miért volt indokolt a termékdíj drasztikus mértékű megállapítása.)
A köztársasági elnök persze mindezekkel régóta tisztában van, de a felelőssége a megtévesztettek között más okból is kiemelkedő.
Mint tudjuk, történetesen Áder János is jogász szakképzettségű, ami a korábbi elnökök esetében nem mindig volt így. De jó, ismerjük el, sok egyéb kötelezettsége is volt neki, húzós volt ez a tavalyi december is, a szokásos elnök teendők mellett pl. éppen az új környezetvédelmi hivatal, a Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóság létrehozásával kapcsolatos teendők is szorították, hogy a frappáns újévköszöntő beszéd megírásának gondját már ne is említsük.
Tehát érthető, hogy a sok irományt személyesen nem ért rá átböngészni, mielőtt a nevét az aljukra odakanyarította. Igen ám, de azt is tudjuk, hogy ő egy komoly szakapparátussal is rendelkezik, akiknek éppen az lenne a dolguk, hogy az elfogadott törvényeket elnöki aláírás előtt alaposan átnézzék, kontrollálják. Azt pedig senki ne is próbálja meg velünk elhitetni, hogy az apparátusában dolgozó magas képzettségű (és magas fizetésű) jogász hölgyek és urak képtelenek egy törvény figyelmes végigolvasására. Még ha mégoly saláta is.
A francba is, hogy működik ez az egész törvénykezés minálunk?
Kis honunkban ilyen sok a diszlexiás?
Ezek szerint, ha egy parlamenti adminisztrátor véletlenül azt gépelte volna bele a törvénybe, hogy napelem helyett a naposcsibét kell 114 Ft/ kg környezetvédelmi díjjal sújtani, azt is aláírta volna az elnök úr? Abba pedig belegondolni is szörnyű, ha a szotyolával tették volna ugyanezt!
Vajon miféle kuszkusz saláták rejtőzhetnek még a hazai törvénykezésünkben?
Friss kommentek