Mint tudjuk, a magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban állítólag ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát, és ez a vers 1989-ben lett törvényileg is elismert himnusza a magyarságnak, az Alkotmányba is belekerült.

Kíváncsi lennék egy olyan közvélemény-kutatásra, amelyik azt vizsgálná meg, a magyarok közül hányan tudják helyesen leírni a kultúra szót, s egyáltalán hányan vannak tisztában e szó jelentésével.

Azt azért én sem gondolom, hogy honfitársaim közül túl sokan gondolnák úgy, hogy kúl túrának írandó és fasza kirándulást jelent. Bizonyára azok is viszonylag kevesen lehetnek, akik szerint a Cool TV turisztikai műsorának a megnevezése lenne.

Az viszont, hogy ezt a szót miként kell helyesen leírni, már biztosan jobban megosztaná a közvéleményt.

Képzeletben elvégeztem egy ilyen tárgyú felmérést, s az jött ki, miszerint a megkérdezettek 25 %-a szerint a helyes a kultura, 41 % szerint pedig a kúltúra írásmód, s mindössze 34 % választotta a kultúra írásvariációt.

Na persze, ez egy olyan országban, ahol a korábbi köztársasági elnökünk – többek között – még a himnusz első sorát sem tudta helyesen leírni, ez azért nem is oly rossz arány.

De ha már himnusznál tartunk. Sokan gondolják úgy, hogy nem volt szerencsés választás, amikor annak idején őseink e vers mellett döntöttek. ( Persze, még ez is jobb, mint a korábban a katolikusok körében néphimnuszként énekelt Boldogasszony Anyánk vagy az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének.)

Sokan búsongónak, komornak tartják, csupa sírás-rívás, panaszkodás és rimánkodás az egész. Az az Istenhez intézett kérés is ízlésem ellen való, miszerint:

„Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;”

Ezzel ugyanis valójában azt kérjük a Mindenhatótól, hogy az ellenséggel való küzdelemben mellénk álljon, minket védjen. Miért pont mellénk, miért pont minket? Csak mert mi magyarok vagyunk?

Persze ízlés kérdése mindez.

Az orbáni hatalom viszont bizonyára nagyon kedveli a himnuszunkat. Hiszen éppen azt hallják ki belőle, amit ők is gondolnak. Hogy minket mindig és mindenki örökké bánt. Pedig mi vagyunk az a nép, amelyik már a jövőt is megbűnhődte.

Gondolom, az alábbi versszak-részlet mostanában különösen tetszhet Orbán Viktornak.

„Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!”

Úgy véli, ezek után joggal akad ki azon, hogy "Ozman vad népe" most meg ide akar bevándorolni.