Még a szocializmus idejéből származik az a vicc, hogy nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy. Az idő tájt persze még állami üzemekben sütötték a kenyeret és a többi pékárut, és állami üzletekben is árusították azokat.

Ma viszont már ezeket a termékeket is a magánszféra állítja elő, de nem ám csak úgy népellátási szívjóságból, hanem bizony szigorúan üzleti alapon, piszkos anyagiakért.

Ezek a kapzsi pékek Rogán Antal frakcióvezető úr szerint mérhetetlen pénzéhségükben azonban nem elégednek ám meg az 1-2 %-os tisztes haszonnal, vagyis mondjuk ki nyíltan, szarnak arra, hogy bár mostanában folyamatosan csökken a gázolaj ára, mégsem hajlandóak az áraikat mérsékelni.

Ezek a szemérmetlen senkiháziak extraprofitot akarnak.

Ráadásul egyre erősebb a gyanú, hogy Koszovóból direkt azért emigrálnak tömegesen az albán terroristagyanús elemek hazánkba, hogy itt illegális péküzemeket nyissanak, és az így szerzett sok-sok pénzt pedig kitalicskázhassák az országból. Állítólag már egész kenyér- és kifli-díler hálózatokat építettek ki. Ráadásul bizonyos információk szerint mindebben Gyurcsányék DK-ján keresztül André Goodfriend is segíti őket, sőt talán még a Norvégok keze is benne van a dologban.

Ezt ismerte fel most, még kellő időben Rogán Antal, akit ugye parasztgyerekként átlát a szitán, s nem lehet csak úgy átvágni. Meg is ígérte nekünk, ki fogja vizsgáltatni, s addig nem száll le erről a kérdésről, „nem fogja a témát veszni hagyni”, amíg a magyar emberek olcsóbban nem juthatnak hozzá ezekhez a fontos élelmiszerekhez.

Hát ne is hagyja veszni a témát! Mert sok még a teendő más témákban is, nem csak kenyérfronton.

Nosztalgikus emlékeimben előrémlenek azok az idők, amikor a hús árát az MSZMP KB Politikai Bizottsága állapította meg, és az egyszeri vicc szerint Kádárnak az volt a véleménye, hogy lehet a hús ára 46 forint, lehet 66 forint… csak 56 ne legyen!

Valami ilyesmire lenne szükség napjainkban is.

Vagyis először is a zsemle és egyéb pékárúk árát állapíttassa meg Rogán Antal frakcióvezető úr kötelező erővel, jogszabályilag, méghozzá kétharmados törvénnyel, hogy a gonosz baloldal később nehogy vissza tudja csinálni. De talán legjobb ezt mégis alaptörvényi szinten rendezni, az még biztosabb. (Előtte esetleg nemzeti konzultáció keretében meg is lehetne kérdezni az embereket, hogy árcsökkenésre vagy árnövekedésre szavaznak-e.)

E péktörvény arra kötelezné a kereskedőket, hogy a vásárlók számára minden eladott kifli, stb. mellé pontos kimutatást mellékeljenek két példányban, amelynek tartalmaznia kellene kellő részletezéssel, jól olvashatóan a ráfordítás összegét (felhasznált alapanyagok árát és energia+ egyéb rezsi költségét) és a haszon összegét is, valamint azt is, hogy a vásárló egy-egy péksüteménynél a Fidesz kormányzat jóvoltából mennyi összeget takarított így meg.

E rendelkezések ellenőrzésére buciügyi kormánybiztos kinevezése lenne indokolt, később pedig megfontolandó lenne egységes profilú Nemzeti Pékboltok kialakítása, amelyeket aztán hasonló elvek alapján oszthatnának szét híveik között, mint a trafikokat.