Azt álmodtam, hogy három napra összeköltöztem Vona Gáborral, a Jobbik elnökével, úgyhogy érthető módon meglehetősen gyűrötten ébredtem. És persze talán nem csoda, hogy gondolataim a hazai demokrácia állapota körül kezdtek el forogni.

Itt van például ez a népszavazás is. Ami, lefogadom, hogy a vasárnapi zárva tartás ügyében igen nagy valószínűséggel eredményes lehetett volna. Szinte nincs is a környezetemben olyan, aki ezzel a kiskereskedelmet sújtó törvénnyel egyetértene, és ne látott volna át a KDNP álszent, képmutató, farizeus, demagóg szitáján.

Még hogy a vasárnap szentsége!

Ám mégis lemondhatunk arról, hogy ez ügyben kinyilváníthassuk nemtetszésünket, és rákényszeríthessük akaratunkat az ostoba, gőgös törvényhozókra. A népszavazás lehetőségét ugyanis Orbánék permanens alkotmányozó hevületükben nagymértékben beszűkítették, helyette pedig kitalálták ezt a nemzeti konzultációnak nevezett kommunikációs szemfényvesztést, aminek több okból is nem sok köze van a demokráciához, ellenben annál több a manipulációhoz.

Amíg a népszavazásnál a nép teszi föl az általa fontosnak tartott kérdéseket a hatalom számára, addig a nemzeti inzultáció, nemzeti konzílium vagy mifene esetében viszont a hatalom dönti el, határozza meg még azt is, hogy a nép egyáltalán mit tartson fontosnak tőle megkérdezni. Így aztán nem csoda, hogy amíg az emberek a plázák vasárnapi bezárását kérnék számon, a hatalom ehelyett olyasmiket kérdez tőlük, hogy őrizetbe vegyék-e csecsemőstül, mindenestül az éhhalál elől Nyugatra menekülő kisgyermekes családokat, vagy, hogy jobb-e a nagyobb internet-hozzáférés, mint a kisebb.

És amíg a népszavazás ellenőrzötten, szigorú garanciális szabályok betartása mellett bonyolódik, mind a voksok leadása, mind azok összeszámolása az ellenzék által is ellenőrizhető módon zajlik, addig a nemzeti konzultáció során fogalmunk sincs arról, hogy ténylegesen hányan, miféle véleményt nyilvánítottak, ezeket ki olvassa el és ki összegzi, ha elolvassa és összegzi bárki is egyáltalán.

Jellemző a hatalom torzult demokrácia-felfogására például, hogy miután annak idején egy tollvonással megszüntették a Moszkva teret, és lett belőle Széll Kálmán tér, ami persze nem nyerte el az oroszok tetszését, most ugyanilyen hatalmi szóval szeretnék – Vlagyimir Vlagyimírovics Putyin közelgő látogatása ürügyén, neki kedveskedve – Kőbányán az Óhegy parkot Moszkva parknak elnevezni. Bár Tarlós úr ötletére a helyi önkormányzat egyáltalán nem vevő, és egyhangúlag utasították el ezt az elképzelést, ám nekik csak véleményezési joguk van a saját parkjukat illetően, és a döntést a Főváros közgyűlése hozhatja meg. Ami, nagy valószínűséggel megjósolható, nem lesz kedvező a helyiek számára. Mit akadékoskodnak egyébként is, mondhatnánk erre, a X. kerületiek örüljenek, hogy az Óhegy park nem Putyin park lesz.

Erre persze a helyiek azzal vághatnának vissza, hogy az oroszok meg örüljenek annak, hogy mondjuk az orosz hússaláta még nem lett átnevezve Wass Albert hússalátává, és egyébként is, ha már mindenáron el kell nevezni valami közterületet a ruszkik kedvére, hát legyen a Kossuth térből Moszkva tér. Ez a Kossuth úgyis egy gyanús figura volt, hiszen annak idején sok időt töltött Amerikában, sőt még az elnök is fogadta.