Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy a Jobbik és Rétvári Bence által is kommunista gyilkosnak nevezett Ságvári Endrével kapcsolatban a Magyar Tudományos Akadémia miként foglalt állást: „Ságvári Endre neve a kommunista áldozatvállalás jelképe lett, így közterület elnevezésére nem ajánljuk, mivel értelmezésünk szerint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 14. § (2) bekezdése alapján XX. századi önkényuralmi politikai rendszer fenntartáshoz kapcsolható.”

Megemlítettem, hogy ez az állásfoglalás közterületről és nem iskoláról szól, és arra is felhívtam a figyelmet, hogy az Akadémia több más esettől eltérően nem a „nem használható”, „nem nevezhető el” kategorikus kifejezéseket használta vele szemben, hanem a megengedőbb „nem ajánljuk” kifejezést.

A nem ajánlás pedig semmiképpen nem tiltás!

A gyűlölködő álkeresztényi hevületüktől diszlexiássá vált Rétvári és társai, miközben Ságvárit lekomonistagyilkosozták, nem vették észre, hogy az Akadémia sem ezt hozta fel érvként Ságvári ellen, hanem azt az elképesztő indokot, hogy „neve a kommunista áldozatvállalás jelképe lett”. Tehát az a fő „bűne”, hogy halála után nevét jelképként használták.

Ám van itt még egy jogi bökkenő is!

Az Akadémia állásfoglalásában meghivatkozott törvény Magyarország helyi önkormányzatairól szól. A minisztériumok pedig semmilyen jogmagyarázattal nem vonhatók ebbe a körbe. Vagyis ez a törvény a minisztériumok felügyelete alá tartozó intézményekre nem állapíthat meg semmilyen korlátozó, tiltó szabályt, előírást!

De térjünk vissza a címbeli kérdésre, tényleg (kommunista) gyilkos volt-e Ságvári? Egyáltalán ki volt ő?

Ságvári Endre 1940 végén csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Fő szervezője volt a Batthyány-emlékmécsesnél 1941. október 6-án lezajlott megmozdulásnak, ahol az emlékmű talapzatára nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el – A magyar szabadságért – a magyar ifjúság felirattal. 1942. március 15-én részt vett a Petőfi térnél tartott háborúellenes megmozdulás szervezésében. Szerkesztette a Béke és Szabadság című lapot. Részt vett az ellenállási mozgalom szervezésében. (Mindezek alapján manapság akár a hazafias áldozatvállalás jelképe is lehetne!)

Aztán Budapesten a a Budakeszi úti Nagy cukrászdában tűzharcba keveredett a csendőrökkel és megölték, miközben ő is halálra sebesített egy csendőrt.

De mikor is történt mindez? 1944. július 27-én, vagyis hónapokkal hazánk német megszállása után. Az orbáni történelemfelfogás szerint ettől az időponttól kezdődően Magyarországon megszűnt a jogállamiság. Ezt a szemléletet vallja a Szabadság téri német megszállási emlékmű, de ezt tételesen is kimondja az általuk elfogadott Alaptörvény preambuluma.

„Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.”

Vagyis Ságvári egy nem jogállami (fasiszta) önkényuralmi hatalom, nem jogállami erőszakszervezete nem jogállami tagjainak, nem jogállami letartóztatási kísérlete ellen lépett fel, ami így lényegében jogos védelmi helyzetnek fogható fel.

Hát akkor ki is volt a gyilkos?