Orbán és csapata semmit nem bízott a véletlenre. A bevándorlással kapcsolatos nemzeti konzultáció tizenkét kérdéséből egyetlen egyet sem találunk, ahol megengednék, hogy kitérjünk az érdemi válasz alól. A korábbi nemzeti konzultációk során mindig biztosították azt a válaszlehetőséget a számunkra, hogy „nem tudom megítélni a kérdést.” Most viszont ilyesmi már nem lehetséges.

Pedig felelősséggel nem igazán megválaszolható például az, hogy „Ön szerint az elkövetkező években lehet-e terrorcselekmény célpontja Magyarország?”

Arra a kérdésre is nehéz helyesen válaszolni, miszerint „Vannak, akik szerint a Brüsszel által rosszul kezelt bevándorlás összefüggésben van a terrorizmus térnyerésével. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?”

Mert tulajdonképpen még az sem világos, mi is a kérdés, mire kérik az egyet(nem)értésemet? Arra, hogy Brüsszel szerintem is rosszul kezeli a bevándorlást? Vagy ezt a konzultáns már tényként kezeli, és inkább csak arra kíváncsi, hogy a rosszul kezelt bevándorlás és a terrorizmus térnyerése között szerintem van-e összefüggés? (És akkor még azt nem is vitathatjuk, hogy van-e ilyen térnyerés egyáltalán?)

Annyiban talán azért mégis kicsit megengedőek a konzultációs válaszlehetőségek kiagyalói, hogy a „teljesen egyetértek”, illetve a „nem értek egyet” mellett lehetőségünk van az „inkább egyetértek” rubrikájának a bejelölésére is.

Na jó, de mi a különbség azok között, akik „teljesen” egyetértenek, illetőleg akik csak „inkább” egyetértenek például azzal, hogy Brüsszel politikája (Orbánék szerint) a bevándorlás és a terrorizmus kérdésében megbukott, és ezért új megközelítésre van szükség ezekben a kérdésekben?

Ugyanez a helyzet a „támogatnám”, illetőleg a „részben támogatnám” esetében is.

Hogyan lehet, mondjuk, csupán részben támogatni a magyar kormányt abban, hogy olyan szigorúbb szabályokat vezessen be, ami alapján őrizetbe vehetők a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlók? Részben vegyék őket őrizetbe? Teszem azt, a szülőket igen, de a kiskorú gyermekeiket nem? Vagyis a csecsemők bármikor szabadon elhagyhatnák a tábort a részben támogatók szerint?

Vagy hogyan lehet a teljes egyetértés helyett csak „inkább” egyetérteni azzal, hogy a megélhetési bevándorlók, amíg Magyarországon tartózkodnak, saját maguk biztosítsák az ellátási költségeiket?

És miben kevesebb az „inkább” egyetértése valakinek a teljes egyetértés helyett ama kérdés megválaszolásánál, amely szerint „Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?”

Inkább támogatná a születendő gyermekeket inkább?

És. ha már van „inkább egyetértés”, miért nincs „inkább egyet nem értési” válaszlehetőség is?

Szóval, ha a NER gondos, felelős állampolgáraként kötelezettségemnek is érezném ebben a konzultációban részt venni, akkor sem volnék rá képes, ködös, zavaros volta miatt.

Ami viszont jól látható, hogy Orbánék még e szakszerűtlen, szájbarágós, manipulatív kérdésfeltevési módszereik mellett is féltek attól, hogy az emberek esetleg nem eléggé idegengyűlők, s a hatalom számára mégsem helyes válaszokat adnak majd. Ezért aztán a konzultációs kérdések mellé egy levelet is mellékeltek a Tisztelt Magyar Polgár számára, Orbán Viktor magvas gondolataival és aláírásával. (Talán helyénvalóbb lett volna egyébként a Tisztelt Magyar Paraszt megszólítás – vö.: parasztvakítás)

E miniszterelnöki levélben pedig tényként közölték velünk, hogy „Brüsszel és az Európai Unió nem képes megfelelő módon kezelni a bevándorlás kérdését.”, továbbá, hogy „Brüsszel kudarcot vallott a bevándorlás kezelésében.” Orbán még kijelentette azt is, hogy meg fogják ám védeni a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését a megélhetési bevándorlóktól.

Ezek után már csak azt nem értem, hogy ha már mindezeket előre eldöntötték, miért költöttek egymilliárdot arra, hogy ugyanezeket tőlünk is megkérdezzék?

Szóval sokak szerint Orbán olyan, mint a jó rendőr. Előbb üt, aztán kérdez.

Én ezzel teljesen nem értek egyet, inkább egyetértek.