Talán még soha nem voltak ily aktuálisak az orbáni kultúrkampfban nagyra tartott nemzeti költőnek, Wass Albertnek, bocs’, Szentegyedi és Gróf Czegei Wass Albertnek a szavai, amikor is a Pogány újévi köszöntő c. versében arról kesergett
„Mert jaj, véres nép ma az én népem!
Ordas vadak tépik a testét!”
A költemény végén pedig szomorúan konstatálta, miszerint:
„...egy részvétlen világ közepében,
magára hagyott népem, a magyar!”
Bizony, amikor már bevándorlásügyben a földkerekség szinte valamennyi országával összerúgtuk a port, már az ENSZ főtitkára is Orbánékat ekézi és nap, mint nap Szijjártó stencilezett tiltakozásait osztogatják a külföldi nagykövetek között, akkor a Nemzeti Együttműködés Rendszere joggal érezheti magáénak a fenti lírai sorokat.
Az persze jogos kérdés, hogy ki hibáztatható ezért a nagy magára hagyottságért?
A recept egyszerű a menekültek, de az egész világ ellenünk hergelésére.
Először is utasíts el mindenféle nemzetközi együttműködést, közben biztasd fel a menekülőket és tömegesen engedd át az országon, lehetőleg minél nagyobb felfordulást okozva persze, hogy biztosan kiváltsad ellenük a magyarok ellenszenvét, aztán hirtelen csukd be előttük a kaput, úgy, hogy lehetőleg még a családok is szétszakadjanak. A határnál időközben felgyülemlett, minden normális emberi létfeltételétől megfosztott többezres tömeget pedig egyenként tereld be egy konténerbe, majd kezdd meg a regisztrálásnak nevezett vegzálásukat olyan ütemben, hogy legfeljebb napi hat-nyolc emberre kerüljön sor. Akiket aztán szintén toloncolj vissza az egyre türelmetlenebbül várakozó társaik közé. Mindeközben pedig folyamatosan fenyegesd őket, a többrétegű szögesdrót mögött vonultass fel minél több rendőrt, géppisztolyos terepruhás marcona katonát, harci járművet, a magasban pedig repkedjenek drónok és körözzön helikopter.
Majd az egyre csak gyűlő tömeget hangosbeszélőn arabul többször is szólítsd fel, hogy hiába várakoznak, úgysem engeded be őket.
Ezután bízvást garantáltan lehet számítani arra, hogy előbb-utóbb ki is tör a balhé. Aminek keretében aztán állítólag olyasmire is sor került, hogy a menekültek gyerekeket dobáltak át a kerítésen, vagy őket pajzsként tartva maguk előtt támadtak a rendőrökre.
Az persze azért érdekes, hogy egy olyan helyszínen, ahol majdnem annyi újságíró tartózkodott, mint migráns, ezekről az átdobásokról, pajzsként szereplő gyerekekről egyetlen felvétel sem készült.
(Amikor pár éve Hevesen kommandósok teljesen indokolatlanul romákat bántalmaztak, a rendőri vezetők azt híresztelték, hogy a cigányasszonyok voltak a támadók és eközben pajzsként használták a gyerekeiket. Az ilyen rendőri hírek kiválóan alkalmasak a szerencsétlen menekültek lejáratására is.)
Az persze tény, hogy randalíroztak ezek az emberek, ahelyett, hogy ők is megfogadták volna a már emlegetett nagy nemzeti költőnk intelmeit: "Az Úristen tudja, mit csinál, kit hova tesz. Ha mindenki ott maradna, ahova való, az emberek nem esnének minduntalan egymás útjába, s békesség lenne mindenütt." (Megfontolásra érdemesnek tartom e szöveg szerepeltetését is a most induló újabb bevándorlás-ellenes óriásplakát-kampányban is!).
Wass Albert ugyan e sorok írásakor minden bizonnyal a románokra gondolt, de hát e nemes gondolatok vonatkoztathatók a migránsokra is.
Sőt akár a cigányokra, zsidókra is.
És akkor békesség lenne mindenütt.
Friss kommentek