Cseppet sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy valahol az Oktatási, illetve elnézést, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyik boszorkánykonyhájában már készül – Orbán Viktornak tavasszal a Bibó Szakkollégiumban tett megjegyzésein alapuló – valami olyasféle elképzelés, amelyik a naponta éneklés mellett a mindennapi ultizást is berakná az általános iskolai oktatás tantervébe. Ennek első ránézésre is szembetűnő haszna, hogy könnyen belátható, jóval kevesebbért be lehetne szerezni minden suliban néhány pakli kártyát, semmint tornatermeket, uszodát építeni.
Sőt talán ezt is meg lehetne vetetni a szülőkkel.
A napi kártyázás pedig bizonyára elősegíthetné, hogy a magyar diákok a nemzetközi felméréseken ész – pontosabban gógyi – tekintetében ne az utolsó helyeken kullogjanak. Talán meg lehetne fontolni a Nemzetvédelmi Egyetemen önálló ulti tanszék létesítését is, ahol teszem azt a terített betli elfogásának módozatiból lehetne doktorálni.
Mindenesetre az az igazság, a hazai oktatásügyre egyébként tényleg rá is férne már végre valami igazán életképes ötlet, ami legalább kicsit feledtetné azt s blamázs sorozatot, amit a szintén elég kétes hangzású Klik működése, s legutóbb pedig éppen a pedagógus önértékelő csoportoknak a pedagógusok életében várható, sokak szerint besúgásként minősíthető szerepe, de maga a rövidítése is okozott.
Ezzel kapcsolatban lenne is egy javaslatom, miként kéne ebből a PÖCS-ügyből kikeveredni. A csoport szinonimájaként régóta használatos a magyar nyelvben a kör szócska, lásd például önképzőkör, sportkör, sőt testgyakorlók köre (MTK). Nevezzük hát át ezeket az önértékelő csoportokat is önértékelő körökké, s akkor máris megszabadulunk e rossz asszociációkat keltő problémától. Tehát: pedagógus önértékelő csoport - PÖCS - helyett pedagógus önértékelő kör, vagyis PÖK.
A magyar oktatásügy jobbá tételén fáradozó fentebbi soraimat olvasva remélem, senki nem mondja majd, köpök, illetve pökök rá.
Friss kommentek