Beismerem, fogalmam sincs, Hajdu János, az évi tízmilliárdos költségvetésű TEK főigazgató főtábornoka ért-e a harangöntéshez. De, ha nem is konyít hozzá, ez nem olyan nagy baj, hiszen nem ez a mestersége.
Sokkal nagyobb a probléma azonban, ha ahhoz nem ért, amivel megbízták. A terror elhárításához.
Mert azt még megbocsátottuk neki, hogy olyasmiket könyveltek el hallatlan bravúrnak, amikor egy 72 éves öregúrra álmában törték rá az ajtót, mert egy kispuskát tartott magánál a 92 éves édesanyja védelmére. Vagy amikor Somogykesziben őrizetbe vettek egy láncfűrésszel fenyegetőző férfiút, akinek az elfogását akár egy kezdő körzeti megbízott is sikerrel elvégezhette volna. Sőt még azt is elnéztük, amikor tévedésből ártatlanokkal szemben intézkedtek. pl. a szekszárdi emberkereskedő ügyében, a szomszédokat teperték le a sárba. Istenem, emberek vagyunk, csak az nem téved, aki nem dolgozik.
(Ezeket az eseteket a 444. hu gyűjtötte csokorba. http://444.hu/2015/11/25/a-tek-131-legrosszabb-huzasa)
Ám annak már kevésbé örültünk, de kis morgással még azt is tudomásul vettük, amikor kifejezetten politikai jellegű feladatokat hajtottak végre. Pl. a miniszterelnök háza környékének tartós lezárása.
De a legutóbbi párizsi események után más szemmel nézzük a TEK működését is, hiszen láthatóan már nem babra megy a játék. Ha pedig Hajdú János sejtelmesen hallgat és célozgat, amikor a riporterek a dzsihádisták magyarországi szerepéről kérdezősködnek a legutóbbi TEK akció kapcsán, azzal egyértelműen azt sugallja, igen, már nálunk is…
Csak hát neki éppen, hogy nem a pánikkeltés lenne a dolga. Mert, ha ugyanis, mondjuk, Rogán csapata ijesztget bennünket, akkor többségünk csak legyint, mondván, ezt már megszoktuk, ezt a Fidesz kommunikációs vezérkar által hosszabb ideje szisztematikusan gerjesztett menekültellenes hisztériát De egy terrorelhárító szakember, az azért más. Róla több józanságot feltételezünk
Ezért Hajdú főigazgató úr legújabb kijelentései után ne csodálkozzon hát senki azon, hogy amikor majd a terebélyes anyósom legközelebb meglátogat bennünket, szó nélkül lelököm őt a lépcsőn, mert azt vizionálom, hogy ő valójában egy öngyilkos merénylő, és a derekán húzódó hurka nem zsírpárna ám, hanem robbanóöv.
Vagy amikor a szomszédos ház felől géppisztoly sorozatlövések és robbantások hallatszanak, és én rémülten felhívom telefonon az ott lakó ismerősünket érdeklődni, hogy tán nem terrortámadás történt vajon, akkor a válasz hallatán megkönnyebbülten felsóhajtok majd, amikor nevetve a tudtomra adja, á dehogyis, csak egy sima kis fegyveres rablótámadás.
Friss kommentek