A miniszter úr komcsizik
Lázár János megint elemében volt a sajtótájékoztatóján. Miközben úgy vigyorgott, mint szűzlány a tarlón, azt fejtegette, hogy: "míg mi 5 milliárdot költöttünk tanácsadásra 5 év alatt, a komcsik, bocs, szocik 17 milliárdot" Szerinte a Századvég tanulmányainak firtatása pedig nem más, mint szimpla politikai támadás a kormány ellen. Mindeközben talán fel sem figyelt arra, hogy a komcsizáson kívül a mondandójának volt egy rejtettebb jelentése is.
Mert a megjegyzésével valójában ismét azt üzente nekünk, hogy az éppen kormányon lévők mindig lopnak, vagyis tulajdonképpen már rég nem azon folyik a vita, hogy ki lopott és ki nem, hanem, hogy egységnyi idő alatt ki lopott több milliárdot.
Jellemző, hogy amikor Medgyessy Péter is a minap azt mondta, hogy a mostani kormányzás nem korruptabb a korábbiaknál, a Fidesz tájékán senki sem tiltakozott, hogy ők egyáltalán nem korruptak. Örültek az ex-miniszterelnök által megajánlott döntetlennek.
Lázár egyébként már korábban is elismerte, hogy az állami mezőgazdasági cégeket hol a szocialista, hol a Fideszes menedzsment lopja szét. Ám ebből nem azt a tanulságot kéretik szerinte levonni, hogy a lopásokat meg kéne akadályozni, hanem azt, hogy az ellopni kívánt dolgot bagóért oda kell adni a tolvajoknak.
A hetenkénti visszatérő, ilyen színvonalú észosztást persze nem Lázár János kezdte, hanem a főnöke, Orbán Viktor csinált hagyományt a rendszeres kormányzati médiaszereplésből, amikor minden pénteken reggel, a Kossuth rádión szólal meg általa aktuálisnak tartott kérdésekről.
Apropó Kossuth! Nem is értem, hogy a Fidesz-KDNP miért tűri meg még mindig ezt a liberális egyént – Bayer Zsolt szókészletével élve: ezt a bűzlő libsi fehérjehalmazt – ilyen fontos közszolgálati médium névadójaként. (Hogy a Parlament előtti terünket már ne is említsük!)
Mert Kossuth Lajos orbáni szemmel nézve egy ócska liberális, őskomcsi volt, ne is próbáljuk tagadni.
Tőle származik például az a felforgató gondolat, amelyet 1849. április 14-én Debrecenben a képviselőházban elmondott beszéde tartalmazott. „Amely percben Magyarországon akadna ember, aki urává akarna lennie e nemzetnek, aki bármely hatalmat mástól, mint e nemzet képviselői testület kezéből akarna venni, azon emberre, uraim, vigyázzanak önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga.”
(Forrás: Wikipédia.)
Szóval ezt a Marx és Engels által is nagyra tartott, és általuk magyar Dantonként ünnepelt figurát épp úgy nem szabadna névadóként megtűrni körünkben, mint ahogyan Ságvári Endrét sem lehetett.
A magyar történelem a jobboldal szerint egyébként is tele van az ilyen Kossuthféléknél sokkal érdemdúsabb jeles személyekkel, hogy most nagyhírtelen csak Hóman Bálintot, Imrédy Bélát, Bárdossy Lászlót vagy Gömbös Gyulát, említsem.
Milyen jól hangzana, mondjuk: itt a Vitéz Jákfalvi Gömbös Rádió - Budapest!
Friss kommentek