Nemes Jeles László filmjének nagy sikere alaposan megosztott a hazai közvéleményt. Ez igen jól nyomon követhető Orbán Viktor hivatalos közösségi oldalán („Viktor Orban's official community page.”) megjelent miniszterelnöki méltató gratulációhoz fűzött kommentek stílusából is.

A hozzászólók többsége fanyalogva, sőt igen jelentős részük kifejezetten ellenségesen viszonyult ehhez a példátlan elismeréshez, az Arany Glóbusz-díj elnyeréséhez. A legtipikusabb és egyúttal legsületlenebb kifogás az volt, miszerint az ebben a filmben feldolgozott események valójában nem is részei a magyar történelemnek, és a zsidók Trianonról bezzeg nem készítenek ilyen filmet.

Orbán is a tőle már megszokott székelygóbés kétértelműséggel értékelte ezt a nagyszerű művészi elismerést e képen:

„Wow! Egyedülálló magyar siker. Őszintén gratulálok Nemes Jeles Lászlónak, valamint a Saul fia összes alkotójának és szereplőjének. Elismerésem Andy Vajnának is, aki olyan filmtámogatási rendszert alakított ki, amely utat nyit a tehetségeknek.”

Most ne menjünk bele a közlés tartamába, s ne firtassuk, mit keres ily kiemelten e nagy siker résztvevőiként felsoroltak között az állami pénzeken felhizlalt médiacézár, és maradjunk csupán a wow szó használatának létjogosultságánál.

Ha jóindulattal értékelném ezt a bejegyzése elejére biggyesztett Wow szócskát, azt mondanám, Orbán biztosan még Cameron látogatás hatása alatt állt.

Ha viszont kicsit rosszabb indulattal közelítenék a miniszterelnökünk stílusához, akkor inkább azt mondanám, ezzel a wow kifejezéssel lényegében ő is azt kívánta sejtetni, hogy ez a film tényleg nem is igazi magyar ügy.

Mert, hogy éppen ő ne tudná magát választékosabban, magyarosabban kifejezni, ha lett volna ilyen szándéka?

Vagyis afféle Cyranói stílusban mi is felróhatnánk a wowozó miniszterelnökünknek, hogy  „Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása! Mondhatta volna szebben, kis lovag, Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:” Elismerően: Hűha! Csodálkozó ámulattal: Azta! Vagy amúgy felcsútiasan, parasztosan: Azt a mindenit! Hű a nemjóját! Picit vallási áhítattal: Az áldóját! Netán közönségesen: Hát baszki, ez azért nem semmi!

Vagy csak egészen egyszerűen írhatta volna most is, ahogy egy korábbi bejegyzésében, amikor is a magyar focisták szereplését, az EB-re kijutását méltatta tömören a Groupama Arénából,: „Na, ugye”

Sőt most inkább: Na, ugye, na, ugye! Na ugye!

Szerintem ugyanis, tisztelt Mr. Victor Orban, azért ez az Arany Glóbusz-díj jóval nagyobb siker annál, mint, hogy a magyar focicsapat nagy nehezen bekerült Európa legjobb 24 csapata közé.