Miután az Országgyűlésben bensőséges és bennfentes (de fogalmazhatnánk úgy is, hogy belterjes) ünnepség keretében megemlékeztek a gránitszilárdságú Alaptörvényünk elfogadásának ötödik évfordulójáról, amelyet állítólag Schmitt Pál egykori köztársasági elnök és egykori doktor a felszólalásában gránátszilárdságúnak nevezett, szóval úgy tudom, a megemlékező beszédeket követően Kósa Lajos frakcióvezető javaslatára a képviselő hölgyek és urak némi pezsgőzést követően dalra is fakadtak. Elénekelték a… nem, nem a Megjöttek a fehérvári huszárok című nótát, hanem stílszerűen a Nem loptam én életemben dalocska strófáit.

Erről jut eszembe, az már önmagában is érdekes egyébként, hogy ha a lopás vádja az ellenzék részéről bárhol szóba kerül, a Fidesz-KDNP-s honanyák és honatyák védekezése többnyire nem az, hogy e gyanúsításokra érdemben nyilatkoznának és azokat cáfolnák, hanem azonnal a korábbi kormányzás bűneiről kezdenek szónokolni. Amiben legtöbbször sajnos némi igazuk is van persze. Az más kérdés, hogy amennyit Medgyessynek, majd utódainak nyolc év alatt sikerült kemény munkával összelopniuk, azt Orbán valamelyik samesze vagy, ha úgy tetszik, strómanja néhány nap alatt gond nélkül, játszi könnyedséggel képes összehozni.

Szóval loptak azok is, és most lopnak ezek is, mondhatnánk. Csak míg azok százmilliókat tapsoltak el, ezek százmilliárdoknak vertek a seggére. És hol van még a vége?

Abban azonban mindkét tábor reagálása egyforma, hogy ha ezeket számon kérik rajtuk, mérhetetlenül fel vannak háborodva. Mert ők megdolgoztak azért. Az egykor Kubában koktélozgató ex-miniszterelnökünk például az Alstomtól kapott pénzekről önérzetesen kijelentette, a mögött sok ember sokévi munkája áll ám.  Jó, csak akkor azt nem értem, a majd hatszázezer euró jelentős része végül mégis miért a neje magánszámlájára futott be, ebből hatvan milliócska állítólag születésnapi ajándék címén.

Naná, hogy Matolcsy unortodox bankelnök úr is háborog az őt ért vádak miatt. Nem csodálkoznék, ha előbb-utóbb úgy döntene, hogy miután az ellenzék az ő rokonai hátrányos megkülönböztetését szándékozik elérni, Strasbourghoz fordul. Ahelyett, hogy a mérhetetlenül gátlástalan és tisztességtelen pénzosztogatásáért a legközelebbi rendőrőrsön sürgősen feladná magát.

Szóval az a helyzet, hogy mifelénk az ordibál leginkább, akinek a háza ég. De fogalmazhatnánk úgy is, hogy a tolvajok kiáltanak rendőrért.

Vagyis nagyon is igaza volt Fricz Tamás politológusnak, amikor megállapította, hogy ez egy következmények nélküli ország. Mert ő is megtehette mindenféle következmények nélkül, hogy személyében és a cégén keresztül a jegybanki alapítványoktól milliókat felmarkolhasson.