Proszektúra

Drága miniszterelnök úr, csak most látom, hogy Önnek a napokban volt a születésnapja, én meg sajnálatos módon megfeledkeztem erről. De remélem még nem késtem el nagyon, az ilyesmi a mi féltve őrzött európai keresztény kultúrkörünk szokásai szerint általában a jeles esemény után még egy hétig érvényes.

Engedje meg hát, hogy először is egy kis versikével köszöntsem!

(Megjegyzem, azon azért kissé meglepődtem, hogy az Ön Facebook profilján ebből az alkalomból közzétett – kissé zavaros – fotón veretes magyar nyelvű köszöntés helyett a Happy BirthDay, liberálkapitalista fílingű, felirat fogadja a látogatót.)

Én viszont egy szép ősi hazai népi mondókát választottam, kissé aktualizálva, remélem tetszeni fog Önnek, bár úgy tudom, a szöveg nem székely eredetű sajnos.

Íme:

Drága Orbán Viktor úr,

Az Isten éltesse sokáig,

Amíg a felcsúti kisvasút

Le nem ér Tatáig!

Bevallom, a Tatát csak a rím kedvéért biggyesztettem a versike végére, tulajdonképpen Bicskét, sőt Lovasberényt kellett volna írni, ha nem mindjárt Bakut vagy Asztanát, hisz Ön eme elképzeléseiről is beszélt kissé dacosan a minap a vasútvonal meghosszabbítási terveinek kapcsán.

Ebből az ünnepi alkalomból egyébként valami csekélyebb ajándékra is gondoltam persze, de nem ismerem az ízlését (szilvapálinkát vagy inkább kis füstölt oldalast, esetleg töpörtyűs pogácsát kedvelne?), ezért úgy gondoltam, inkább némi kis lóvét küldenék. Felteszem, most ez kiváltképp jól is jön ahhoz, hogy Soros úrral is végre rendezni tudják a cechet.

Kérem, közölje, a pénzt hová utaljam! Ugye talán Önnek is a legpraktikusabb az lenne, ha a Mészáros és Mészáros KFt-hez címezném?

Drága miniszterelnök úr, most, hogy egyébként immáron Ön is ilyen éltesebb korba érkezett, jobban megértjük azt is, hogy miért is szorgalmazta oly kitartóan és állhatatosan kis hazánk bekerítését.

A pszichológusok ezt a jelenséget úgy hívják, hogy kapuzárási pánik, ami, csak remélni merem, nem jár Önnél túlzott szexuális zavarokkal, ám bizonyára okozója abbéli cselekedeteinek, hogy szeretné Magyarország kapuit minél jobban bezárni, és ide senki idegent be nem engedni.

Szóval ezt megértem, életkori sajátosság. Csak azt nem akarom felfogni, hogy ezt a pánikját miért akarja mindenáron tízmillió honfitársával is megosztani?

Ahelyett, hogy sürgősen pszichiáterhez fordulna.