Tisztességesebb korokban nagyobb formátumú államférfiak ha választhattak, hogy a nemzetüket rántsák végromlásba vagy önkezükkel vessenek véget a saját életüknek, akkor már csak a rájuk rótt felelősség okán is az utóbbit választották.

A napnál is világosabb, hogy Magyarország aktuális miniszterelnöke, Orbán Viktor sorozatosan olyan döntéseket hoz, amelyek hazánk szuverenitását súlyos veszélybe sodorják. A kormány propaganda által sokat ostorozott Brüsszel fele annyi szuverenitásunkat sem akarta elvenni, mint amennyit a jelenlegi Orbán kormány látszólag szabad akaratából a Putyin vezette Oroszország számára könnyedén átad.

Erős a gyanú, hogy Orbánt a KGB korábbi főnöke, Putyin olyan ügyekkel zsarolhatja, amik napvilágra kerülése a magyar miniszterelnök politikai pályafutását örökre tönkretennék.

Ami Magyarországon történik, az nem Orbán szándéka. Megrendelésre hajtja végre támadásait a civilek a migránsok vagy a CEU ellen. Amikor ellenőrizetlen bevándorlásról beszél, amit meg kell állítani, akkor fel sem merül, hogy megszüntessék a letelepedési kötvények forgalmazását, amivel teljesen ellenőrizetlenül érkezhettek tömegesen akár ügynökök és bűnözők is az országba Oroszországból, a közel-keletről vagy akár Kínából. A letelepedési kötvényeket forgalmazó cégek legtöbbször kinyomozhatatlan tulajdonosi hátterű offshore cégek, akik a kötvények eladásából származó százmilliárdos hasznot ellenőrizetlenül vitték ki az országból. Látható, hogy sem az ellenőrizetlen bevándorlással, sem a pénzmosással nincs elvi problémája a kormányfőnek.

A civil szervezetek vegzálása sem igazi létérdeke a magyar kormánynak, ugyanis lássuk be, a civilek 2010 óta lényegében csak a kormány által tematizált keretek közt tudnak dolgozni, bármit is mondjanak vagy csináljanak, a kormányt és rajta keresztül a magyar államot lényegében egyszer sem sikerült megállítaniuk, visszakozásra kényszeríteniük. Joggal mondhatjuk, hogy teljesen súlytalanok. A TASZ, a Helsinki Bizottság vagy a Transparency International csak álmodhatnak róla, hogy akár fele olyan erősek és befolyásosak legyenek mint amit a kormány terjeszt róluk.

Aktívan követem a közélet történéseit, de az sem rémlik, hogy a CEU bármiféle szervezett ellenállás vagy lázadás zászlóshajója, központja lett volna az utóbbi években. Persze rájuk lehet sütni a bélyeget, hogy a liberalizmus mételyét terjesztik, de legyünk már őszinték. Hol vannak már Magyarországon liberálisok? Ki meri még azt mondani magáról nagy nyilvánosság előtt, hogy ő liberális? Vannak talán egy tucatnyian. A liberális az olyan durva szitokszó lett - nem utolsósorban a néhai SZDSZ miatt, név szerint is elsősorban Kóka Jánosnak és Kuncze Gábornak köszönhetően - hogy ma már a liberális a közbeszédben egyet jelent a pedofillal, a hazaárulóval, a heroindílerrel. Kit érdekelnek még egyáltalán? Nem létező ellenséggel vív látványos harcot a miniszterelnök.

Bizony, bizony a háttérben Vlagyimir Putyin alakja rajzolódik ki. Putyin az, aki az EU-ban ellenséget lát, elsősorban azért, mert az EU képes lenne egyetlen hatalmas piacként olyan pozícióból tárgyalni Oroszországgal, hogy például a gáz árát a mostaninál alacsonyabb szinten rögzítsék. A liberalizmus, a civilek elleni harc elsősorban Putyin ügye.

De neki sem az fáj igazán, ha a melegek szivárványszínű zászló alatt ölelkeznek. Ez csak a felszín. Putyin bosszút akar állni. Személy szerint Soros Györgyön. Ki emlékszik még az 1997-es dél-kelet ázsiai pénzügyi válságra, amely egy éven belül átterjedt Oroszországra és egészen az államcsődig rombolta le az akkori orosz gazdaságot? A '97-es válság azzal indult, hogy Soros a maláj és a thai valutákat shortolta. És nyert.

Putyin a jelcini éra végén, az összeomlás közepén gyorsan jutott a hatalom csúcsára. Azóta szisztematikusan azon dolgozik, hogy Oroszország nemzetközi tekintélyét visszaállítsa, az orosz érdekövezetet kitágítsa és megerősítse, és meggyengítse két nagy és aktív riválisát, az EU-t és az USA-t.

Magyarország az utóbbi években ennek a tervnek lett egyik kulcsfontosságú szereplője. A magyar kormány Oroszország trójai falovává vált az EU-ban.

Orbán Viktor életveszélyes játékot játszik, ahol a tét egy egész ország szuverenitása. Sőt az ország jövője. Vagy sikerül évszázadok küzdelmei után a nyugathoz csatlakozni vagy beszippantja az orosz fennhatóság.

Az első esetben nyitva állhat a gazdasági felzárkózás rögös de nem reménytelen útja. A második esetben szigorú hierarchiában súlyos alárendeltség várna a magyarokra.

Ezt Orbán Viktor is tudja.
Mégis az utóbbi lehetőséget választja.

Mert fél.

Nála bátrabb államférfiak ha nem voltak képesek megbirkózni a feladattal, inkább az öngyilkosságot választották, de nem kormányozták a nemzetüket a szakadékba.