Akik most azt hiszik, hogy Orbán Viktor rossz lóra tett, és mivel csúnyán megégette magát, majd visszavesz, azoknak elmondok valamit.
A hagyományos pártstruktúrákat az utóbbi években komoly kihívás érte. A kihívás mibenléte Európában elsősorban az egyre intenzívebbé váló migráció kezelésének kérdése körül kristályosodott ki.
Európa-szerte felemelkedőben és megerősödőben vannak azok az egyelőre jobb híján szélsőjobbolodalinak nevezett pártok, amelyek ezt a kérdést állítják cselekvésük középpontjába. A népszerűségük mindenhol nő. Magyarországon ezt az irányvonalat a Jobbik képviselte, de Orbán Viktor korán érzékelte a hatalmára leselkedő veszélyt és a Jobbik retorikájának átvételével elszívta a levegőt a radikálisok elől és mostanra gyakorlatilag kiszorította őket a hatalom közeléből.
Az EU több országában a vezető politikusok kevésbé merik elengedni az elmúlt 40-50 évben bevált politizálást, és beállni az új irányba, ezért ott az EU-szkeptikus és bevándorlásellenes pártok folyamatosan dolgozzák le a hátrányukat. Bárhonnan érkeznek a hírek, mindenhol ezeknek az erőknek az előretörése figyelhető meg, még ha a hatalomba nem is tudtak egyelőre bekerülni.
Most jön a lényeg.
2019-ben EP választást tartanak. A Fidesz jelenleg az EP legnagyobb pártcsaládjának, a konzervatív centrista Néppártnak a tagja. Szeptember 12-én elsősorban a hagyományos politikai elitek szavaztak Orbán ellen. Az éppen erősödőben lévő bevándorlásellenesek viszont támogatták a magyar miniszterelnököt. Ahogy láttuk, az a csoport szavazott ellene, amelyik éppen gyengül és az támogatta, amelyik erősödőben van.
A hazai ellenzéki értelmiség narratívája az, hogy Orbán most eltaktikázta magát és beleszaladt egy méretes pofonba. Ez a megközelítés azonban téves.
Ahogyan Orbán a Jobbik kiszorításával időben érzékelte az új szeleket, úgy a hatalmának megtartása és megerősítése érdekében most is ügyesen választotta azt, hogy elmegy a falig. Ezzel ugyan elveszíti a Néppártot, viszont hős hadvezére lesz a felemelkedőben lévő új nemzetközi erőknek, akiket immár maga alá szervezve vihet harcra Brüsszel ellen.
A hetes cikkelytől pedig az alábbiak miatt nem kell tartania a magyar miniszterelnöknek:
A hetes cikkely szerinti eljárást a kétharmados szavazással megindította az EP. Ezután az ügy átkerül az Európai Tanácshoz. Ott a külügyminiszterekből álló tanácsnak kell 4/5-del támogatnia, hogy folytatódjon az eljárás. (Már itt zátonyra futhat.) Ezután kerülhet majd vissza az EP elé. Azt már most lehet tudni, hogy az EP nem fog róla szavazni a májusi választás előtt. A május utáni pedig egy új összetételű EP lesz. Egészen biztosan gyengébb néppárti frakcióval és egy addigra megalakuló erős bevándorlásellenes szövetséggel. Ez az új EP nem fogja megszavazni azt, amit a mostani megszavazott.
Mi következik mindezekből?
Orbán nem kockáztatott semmit, ugyanakkor egyértelmű hőse lett az új erőknek.
Mit fogunk mi ebből itthon érzékelni?
A kormányzati kommunikációban és cselekvésben még erősebb és még hangosabb lesz az EU-szkeptikus, bevándorlásellenes, multikulturalizmus-ellenes, illiberális irányvonal.
És persze ugyanúgy fognak lopni mint eddig. Hiszen a támogatások leállításáról természetesen szó sem esett.
Az utolsó 100 komment: