Sorra-rendre dőlnek ki a csontvázak a különféle szekrényekből. Csak az utóbbi néhány év termése,amelyeknek politikai vetületei is vannak: Kulcsár-ügy, Gripen-ügy, MÁV Cargo, Strabag.  Aztán a kifejezetten politikai természetű balhék: őszödi beszéd, reformkudarcok, koalíciós válság, a közbiztonság drámai romlása. Van még jó néhány szekrény, csak most nagyhirtelen ennyi jutott eszembe.

Tény, hogy mostanában sorozatban derülnek ki olyan dolgok, amelyekből nyilvánvaló, hogy sehol semmi nem működik normálisan ebben az országban. A lebukást pedig többnyire nem valami szisztematikus ellenőrzés okozza, ilyen nincs mifelénk, hanem valami véletlen. Ma már a feljelentők sem a régiek. Korábban azért legalább az irigy emberekben bízhattunk, akik lesték és jelentették a körülöttük zajló stikliket. Ma már a spiclik is közömbösek. Hiába a többmilliós vérdíjak, senki sem jelentkezik, legfeljebb a szélhámosok, mint például Kaiser ügyében. Bizony, sok esetben még a sértettek sem mernek már megszólalni.

Nem tudom, van-e még a világon olyan ország, ahol ennyi felügyelő-, ellenőrzőbizottsági tag ücsörög mindenféle Rt-ben, miközben fogalmuk sincs arról, hogy mi lenne e tisztségükből fakadó teendőjük a busás tiszteletdíjak felmarkolásán kívül.

És ne mondja nekem senki, hogy a dolgokért egyedül Gyurcsány a hibás, a dolgokat ő kúrta el. Ezt közösen baszarintotta el a mindenkori politikai hatalom. Azt nem állítom, hogy a vezetőink egytől–egyig bűnözők voltak, vagy jelenleg is azok lennének (tisztelet a kivételnek), de az azért mégis csak elgondolkodtató például néhány miniszter és efféle magas beosztású úr leköszönését követő civil pályafutása, s mégis csak feltűnő az is, hogy túl sok olyan fotó forog közkézen, ahol államférfiak, vagy egykori potentátok köztörvényes bűnözőkkel virítanak közös felvételen.

Aki nem jogi szakember, hüledezve olvassa azt a legújabb bűnügyi hírt is, miszerint hamarosan szabadulnak a Koszi-Klán emberei, gyilkosok, rablók, zsarolók, ilyesmik. Na nem azért engedik el őket, mert kiderült az ártatlanságuk, hanem, mert hamarosan letelik a három év. Ha pedig letelik, akkor mese nincs, ki kell engedni még a legszadistább sorozatgyilkost is. A nyomozás pedig a meggyanúsítástól kezdve mindössze két évig tarthat. Ezt mondja ki a törvény. Az a törvény, amelyik tipikus magyar termék. Ez is úgy készült persze, mint a lucaszéke, vagy mint mostanában a négyes metró. A megnevezése szerint 1988-as, de mégis csak 2003-tól érvényes. Ráadásul már a hatályba lépése előtt is többször módosítani kellett. A sok toldozgatás, foldozgatás ellenére bizony nem egy jogi remekmű.

Annak az ügyvédnek, akinek a szégyentől és a felháborodástól szinte lángolt az arca a Kaya Ibrahim és Josip Tot eset kapcsán, eme jogi fusermunka tudtommal egyáltalán nem emelte meg a testhőmérsékletét, sőt a szeme sem rezdült. Pedig az ő minisztersége alatt eszkábálták össze.

A miniszter és a többi jogalkotó nem gondolták végig, hogy ez a két év teljes képtelenség, hiszen éppen a kiemelkedő súlyú ügyekben lehet számítani az eljárás elhúzódására, ahol sok esetben többirányú szakértői vizsgálatokra is szükség van, amik adott esetben nagyon is időigényesek. Ugyanakkor a szakértői vizsgálat ideje is beleszámít a határidőbe. Ráadásul, ha a szakértő még egy kicsit befolyásolható is….

A miniszter 2003-as nyilatkozatából azonban kiderült, ő ezt a problémát egészen másképp látta. Egy újságírói kérdésre a sajtótájékoztatóján azzal összefüggésben, hogy az új rendelkezések életbelépése kapcsán akkoriban több bűnelkövetőt is kiengedtek a börtönből, azt mondta: nem az a probléma, hogy ezek a személyek szabadlábra kerültek – valamennyijüket kisebb bűncselekmények elkövetésével gyanúsították -, hanem az, hogy ennyi ideig fogva tartották őket jogerős bírói ítélet nélkül. Ez a fura magyarázat az akkori esetekben lehet, hogy elfogadható volt, de ezúttal nem kisstílű csirkefogókat fognak kiengedni, hanem olyan nehézfiúkat, akik – ha tényleg elkövették azokat a gonoszságokat, amivel vádolják őket - , bizony jobb lenne, ha a hűvösön maradnának még néhány évtizedig. Hiszen némelyiket akár életfogytiglanra is ítélhetik, az ellenük emelt vád súlyossága alapján.

A mostani hírt még furcsább megvilágításba helyezi az, hogy a HVG már tavaly augusztusban arról cikkezett: A Koszi-Klán és rendőri szálak című írásában, hogy magas beosztású rendőrök neve is szerepel az ügy aktáiban, a gyilkosság gyanúsítottjai – mint vallották – üzleti, illetve baráti kapcsolatban álltak különböző beosztású rendőrökkel. A hetilap az ügyvédek súlyos jogsértéseinek gyanújáról – egyes vádlott-társak hamis vallomásokra rábírásáról – is beszámolt.

Ami mindezekben a hírekben szerintem közös, az az, hogy kiderült, nem csak a törvények végrehajtói nem állnak feladatuk magaslatán, de olykor azok megalkotói sem. Sőt egyes furcsa törvényi rendelkezések kapcsán esetenként sokakban felmerült a gyanú, az adott rendelkezések parlamenti elfogadtatása jól behatárolható személyi kör anyagi érdekeit szolgálja.