Már megint ezek a kurva magyarok! Ha komolyabb bűnözésről van szó, tetszik, nem tetszik, szinte azonnal mindenütt magyarokba ütközünk. Ungur bungur lapte gros, scurge pe izmene in jos!

Nem szívesen teszem, de nem lehet nem észrevenni ezt a jelenséget. Sokáig próbáltunk ugyan mellébeszélni, a dolgot eltitkolni de most már nem lehet tovább halogatni, az igazságot bizony ki kell mondani. Beszélni kell erről a jelenségről: az egyre tűrhetetlenebb méreteket öltő magyarbűnözésről. Sőt előbb-utóbb hatékonyabb eszközökhöz is kell folyamodni. Fel kell vonulni békésen a magyarok lakta településeken, és békésen tüntetni kell ellenük. Természetesen román, szlovák, és egyéb szomszédok népeinek zászlait lengetve. És előbb-utóbb létre kelll hozni valami békés, ám hatékony gárdát is ellenük.

Nem telik el egyetlen nap sem, hogy ne hallhatnánk ezeknek a pörköltzabáló tirpákoknak valamely visszataszító bűnös cselekedetéről.

Most folyik például éppen a Zuschlag ügy tárgyalása a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon. Napról napra derülnek ki újabb sötét disznóságok, hogy ezek a zsíros bugaci parasztok a mérhetetlen pénzéhségükben mi mindenre voltak képesek. Számlagyár számlagyárat követett,és persze követ most is, ahol valamely bozgor magyar párt emberei gyártották, s gyártják mázsaszám jelenleg is a hamis papírokat, hogy maguknak s pártjaiknak tíz-száz milliókat megszerezhessenek. Mindenki tudja, hogy egy egy parlamenti párt egy-két százmilliót fordíthatna törvényesen választási kampányára, s azt is mindenki tudja, hogy ennek persze a többszörösét használják fel ilyen célra. Mindenki tudja, mégis a pártkasszák vizsgálata alapvetően mindig mindenhol mindent rendben talál.

A magyarok, vagyis a hungry-k, olyan népség, amelyik végtelen pénzéhségében minden gaz galádságra képes. A hazai milliárdos is bevallottan minimálbér után adózik, ha itthon adózik egyáltalán, mert az okosabbja külföldi székhelyű, kétes hírű offshor cégeket üzemeltet, csak, hogy egy fillért se kelljen az állami kasszába befizetnie. Közülük még a szélsőjobboldali legsovinisztább újságíró is szlovák rendszámmal üzemelteti az autóját, sőt még dicsekszik is vele, csak, hogy megúszhassa a pár ezer forintos hazai adó kifizetését. A baloldali kádkő és műkorund gyáros pedig kedvezménnyel kapja az áramot az üzemébe, nagy tételben. Mindebben sem a jobb-, sem a baloldal nem lát semmi kivetnivalót.

Ezek az elfuserált Attila-fajzatok naponta milliárdokkal károsítják az államukat mindenféle telekspekulációkkal is.

Bevált módszer például, az állami ingatlanokat csókos haveroknak olcsón elpasszolni, akik azokat zsírós felárral adja tovább. De elfogadott az is, hogy egymás cégeit levajazott, személyre szabott tenderekkel segíteni, ahol például kakaóbiztos számítógépeket, postásbicikliket lehet dupla, tripla áron az államra rásózni, jól menő állami cégeknél lehet jól fizető, de semmilyen felelősséggel nem járó felügyelő-bizottsági, igazgatósági tagsági funkciókat szétosztogatni, tíz-százmilliós EU-s pályázati pénzek lenyúlására maffiahálózatokat működtetni. Lehet fillérekért megszerzett állami szőlőterületek után mérhetetlen támogatásokat kapni, csak ne mi nyerjük a legtöbbet jelszóval, s lehet szőlőterületet jobbminőségű termőrégióba átsoroltatni. Et cetera. Et cetera.

Ha valahol arról hallunk, hogy milliárdok elsíbolása folyik, legyen szó Gripen repülőgépekről, autópálya-építésekről, szinte biztosak lehetünk benne, hogy mindenütt a kurvi mad’arikba, vagyis a curva boangenekbe ütközünk.

Ahogy annakidején ez egyik magukfajta mongol-tatár keverék írójuk oly találóan meg is fogalmazta erről a népségről: Magyarország a rokonok és a panamák lápvilága.

Szerintem itt az idő, hogy a mértékadó internetes portálok, így a Kurucinfo is minél előbb megnyissák a Magyarbűnözés című rovatukat. Bőven rászolgált erre ez a kurtalábú, mongolszemű, fokhagymaszagú társaság. És lehet sorakoztatni a példákat.