A sajtó a rendőrségi tájékoztatást kritikátlanul átvéve, azt adta hírül, hogy az elmúlt szombaton délelőtt egy ismeretlen nő telefonált a Hevesi Rendőrkapitányságra, miszerint a városban a Dankó utcában tömegverekedés zajlik. A járőrök a helyszínre érkezve semmilyen jogsértő cselekményt nem észleltek. Negyedóra elteltével ugyanaz a nő ismét bejelentette a verekedést. A zsaruk megint kimentek, s ekkor az utca közepén hirtelen egy 20-30 fős, botokkal, kerti szerszámokkal felfegyverkezett tömeg körbeállta szolgálati gépkocsijukat. A társaság egyik tagja odalépett a jármű vezetőoldali ablakához és megakadályozta a rendőrt az ablak felhúzásában. A férfi kérdőre vonta a bent ülő két rendőrt. Egy pár nappal korábbi intézkedés sérelmeztek, amikor is körözött személyeket kerestek az egyenruhások a városban. A tömeg életveszélyesen megfenyegette a rendőröket, majd öklükkel verték a kocsit, továbbá egy lapáttal is a jármű szélvédője felé ütöttek. Ekkor a járőrök segítséget kértek. A kiérkező "megerősített rendőri erők" a bűncselekmény elkövetőit elfogták, 8 embert állítottak elő a rendőrkapitányságra, ellenük - őrizetbe vételük mellett - csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság megalapozott gyanúja miatt indult eljárás.

Az ismertetett történés képtelensége akár még egy szimpla törzszászlósi logikával is belátható, nem kell hozzá Sir Arthur Conan Doyle-nak lenni. Sajnos – úgy tűnik - a hazai sajtó képviselőnek többsége viszont még egy őrmester szellem szintjét sem éri el. Főleg, ha romákról van szó.

Senki sem kérdezte meg, hogy ha egy cigány tömegverekedésről érkezik bejelentés, akkor miért két tapasztalatlan fiatal rendőrt, köztük egy nőt küldtek ki a helyszínre, egyetlen gépjárművel?

2007 nyarán a hevesi búcsúban semmilyen komolyabb balhéról nem érkezett bejelentés, mégis mintegy tizenöt, húsz kommandós rendőr rohanta le az ott szórakozó romákat.

Miként lehet az, hogy a hirtelen, a semmiből orvul megjelenő felfegyverzett harmincfős cigány tömeg – amelyiknek állítólag kifejezetten a rendőrök tőrbe csalása volt a célja - semmilyen kárt nem okozott abban az egy szem járőrautóban és annak két utasában? A tőrbe csalás a hatóság szerint is „csupán” abból állt, hogy az autót körbevették, és „a társaság egyik tagja odalépett a jármű vezetőoldali ablakához és megakadályozta a rendőrt az ablak felhúzásában.” (?) Majd jött állítólag a kérdőre vonás, fenyegetőzés, kocsi ököllel verése, s lapáttal a szélvédő felé (!) ütés.

Tény, hogy a rendőrök a helyszínről sértetlenül eltávozhattak, ebben őket senki sem akadályozta meg, vagyis az állítólagos tömeg állítólagos támadásának ukmukfukk vége lett. Miért kellett volna mégis segítséget hívniuk?

Nem az lehet inkább az igazság tisztelt, a rendőrök szavait szentírásként kezelő zsurnaliszta kollegák, hogy a járőrökön esett szóbeli sérelem megtorlása volt a cél, s ezért jelent ott meg több tucatnyi kommandós és rendőr, válogatás nélkül végigverve a cigánysort?

Nem érdekelte a sajtót az a furcsaság sem, hogy miként olvadt az állítólagos harmincfős támadó tömeg az utólagos büntetőeljárásban néhány emberré? A nyomozó ügyészség már csak hat személy ellen indított eljárást, akik közül a bíróság mindössze kettőnek rendelte el a letartóztatását. Mi alapon válogatták ki éppen ezt a hatot? Hová lettek az állítólagos támadó eszközök, botok, kerti szerszámok? Miért nem foglalták le azokat? Ha ilyen eszközök valóban voltak náluk, miért mégis csak kézzel ütötték kíméletesen a járművet? Milyen sérülések keletkeztek a rendőrautón? Hogyan lehet úgymond „nem hagyni” egy ablak felhúzását, mekkora fizikai erő kell ehhez?

Azt sem kérdezte meg senki, hogy ha valóban rendőrökre támadtak a cigányok, miért garázdaság miatt indult ellenük eljárás? Miért nem hívatalos személy elleni erőszai miatt.

A sajtónak nyújtott rendőri tájékoztatásban az eset előzménye, a szombatra virradó éjjeli cigánytelepi rendkívül sérelmes durva rendőri akció ismertetése nem szerepelt. Amennyiben a romákat megkérdezték volna, ők alighanem elpanaszolták volna, hogy előző éjszaka a Dankó utca környékén legalább tucatnyi kommandós-ruhába öltözött sí-maszkos rendőr öt-hat családi házba erőszakkal ajtó és ablakbetöréssel behatolt, s a lakásokat áramtalanítva, nagy erejű reflektorokkal világítva. Az akció során a bent lakókat a kiskorú gyerekeikkel, csecsemőkkel együtt kizavarták, durván szidalmazták, bántalmazták, berendezési tárgyaikat megrongáltak. Állítólagos a „Karaj” becenevű körözött személyt keresték.

A sajtó minden kérdezősködés nélkül szolgaian bekajálta a rendőrség életszerűtlen verzióját, a hevesi polgármester pedig mindezek hatása alatt úgy reagált, hogy nyílt levelet írt a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnökének, amelyikben Heves többségi békés lakosai nevében a teljes cigány lakosságot tette felelőssé a történtekért, sőt a jogállamiságot rajtuk kérte számon, miközben álszent módon a cigányok hibájából elmaradt összefogás fontosságát emlegette. „Külön felhívom a figyelmét, hogy Heves város Képviselő-testülete együttműködést ajánlott és várt el Önöktől a békés együttélés biztosítására.”

Akad még, aki emlékszik a kádári időkre? Amikor, ha a cigányokkal baj volt, az akkori potentátok tanácselnökök, párttitkárok azt hangoztatták: „elvtársak a cigánykérdés megoldása érdekében széleskörű társadalmi összefogásra van szükség-”

Az akkor hangoztatott lózungnak tűnő szöveg időközben valósággá vált. Nyugodtan kijelenthetjük, a széleskörű társadalmi összefogás napjainkra immáron a cigánykérdésben megvalósult. 

Azzal a kis szépséghibával, hogy nem a cigányok mellett, hanem a cigányok ellenében.