Temetési meghívót kaptam. Mint sokan mások. Ezek szerint március 3-án kedden 13 órakor legyünk Tatárszentgyörgyön a 27 éves Csorba Róbert és az öt éves ifj. Csorba Róbert temetésén.A meghívó felidézi a kis unoka életének utolsó pillanatait a nagymama szavaival. „Fogtam a Robi fiam fejét az ölemben, csak azt mondogatta, hogy le, le, vagyis, hogy lelőtték, csak már nem bírta kimondani.Robi június 8-án lett volna ötéves és egy biciklit szeretett volna születésnapjára. Elmegyek. Temetni. Mint sokan mások. Eltemetni a magyar demokráciát is a két Robival együtt.
Régóta tudjuk, hogy nagy baj van hazánkban. Régóta uszíthatnak büntetlenül – sőt egyre merészebben és bátrabban - egy olyan népcsoport ellen, amelyiknek a jelenlétében mindig szégyenkezve énekeltem a himnuszunk azon sorát, amely szerint „megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt. Ha valaki megbűnhődte a múltját és jövendőjét is, az korántsem a magyar magyarság, hanem a magyar cigányság.
Egerben tegnap a Jobbik tüntetést tartott a főiskola és a bazilika előtti téren a cigánybűnözés ellen.Tették ezt egy olyan év után, amikor a megyében majdnem ötödével csökkent a bűncselekmények száma.Ám a gyűlölet nem csökkent ilyen mértékben, sőt nőtt inkább – s nem is csak az ötödével. Olvastam a múltkoriban a Magyar Nemzet egyik közismert, tekintélyes glosszaírójának a könnyes, édes-bús beszámolóját a szálfatermetű öreg cigányról, aki csodálatosan tudott tárogatózni, s a produkciója – produkcziója - után előrenyújtotta kérges tenyerét, s amikor megkapta méltó jutalmául az újságíró mérhetetlenül emberséges, jószívű nagyapjától a megérdemelt réz garast, mindig mélyen meghajolt. Igen, az öreg szálfatermetű roma, ő még tudta, hol a helye. Ő nem akart pofátlanul a magyar fehér emberekéhez hasonló jogokat vindikálni.
Ő csak ment és kéregetett némán. Ahogy az illik.
Nem is lőtte agyon senki.
Az utolsó 100 komment: