A heol – heves megyei online internetes portál – ma adta hírül, hogy Bencze József szerint a lefoglalt fegyverek között vannak azok is, amelyekkel a romák elleni sorozatgyilkosságokat elkövették.

Ezt az országos rendőrfőkapitány Nagykanizsán közölte, a helyi kisebbségi önkormányzat és a rendőrség közös rendezvényén.

Ehhez kapcsolódik az a mai információ is, miszerint a közelmúltban szabadlábra helyezett tarnabodi fiatal cigány fiatalokkal szemben megszüntették a több emberen elkövetett emberölés kísérlete miatt folytatott nyomozást azon a címen, hogy a bűncselekményt nem ők, hanem mások követték el. A Pest Megyei Főügyészség név szerint is hivatkozik is K. Árpád Sándorra, valamint a társaira, mint tettesekre.

A nyomozást megszüntető határozat rögzíti a már ismert tényt, miszerint Galgagyörk, Piricse, Nyíradony-Tamásipuszta, Tarnabod, Nagycsécs, Alsózsolca, Tatárszentgyörgy, Tiszalök, valamint Kisléta településeken lévő házak ellen történtek támadások sörétes és golyós fegyverekkel, több házra Molotov-koktélokat dobtak. A főügyészség szerint a felsorolt ügyekben folytatott nyomozások során megállapítást nyert, hogy”az egyes ügyek elkövetési módszereiben, az elkövetéskor használt eszközökben, az egyes helyszíneken rögzített, majd a későbbiek során szakértők által azonosított nyomok között azonosság mutatható ki, ezért a fenti bűnügyek egyesítésre kerültek”, s azok elkövetésével K. Árpád Sándor és társai gyanúsíthatók megalapozottan.

Az ügyészi határozat naná, hogy semmilyen bocsánatkérést, elnézést nem tartalmaz.

Ami pedig talán azok után igencsak indokolt lenne, amit tavaly nyáron és azóta ezekkel a fiúkkal és családjaikkal műveltek.

Képzeljük el a szituációt. Éjszaka az emberek arra riadnak, hogy a faluvégén ismeretlenek lakásokat gyújtanak föl, s össze-vissza lövöldöznek. Csak a véletlenen múlik, hogy senki nem sérül meg. A településen eluralkodik a félelem. S amikor másnap délelőtt a rendőrök – közöttük a kommandósok – megjelennek a helységben, először meg is örülnek nekik. Naivan azt hiszik, őket jöttek megvédeni. (Ne féljetek cigányok, megjöttek a magyarok!)

De aztán egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll. A kommandósok fegyvert rántanak, ordítozni kezdenek, mindenkit durván a földre parancsolnak, földre löknek. A fiatalkorú N. Renátót anyázva, káromkodva megbilincselik, majd behatolnak egy olyan magánlakásba is, ahol a bent tartózkodók éppen békésen imádkoznak. Hit gyülekezeti tagok. Őket az utcára zavarják feltartott kezekkel, s letérdepeltetik. Köztük gyerekeket is.

A sorozatosan alattomosan – de egyre gyakrabban nyíltan is – cigányozó Magyar Nemzet erről az esetről még a napokban is úgy számolt be, hogy a cigányok rátámadtak a kommandósokra.

"A nyomozás akkor hamar a romákra terelte a gyanút, a rendőrség többüknél házkutatást tartott az eset után. A cigányok ezen annyira felháborodtak, hogy tizenöten még a kommandósokra is rárontottak, s mivel a nyomozást inzultusnak tartották, később panaszt tettek a megyei rendőr-főkapitányságon és az ügyészségen is."

Természetesen mindez pimasz, ordas hazugság. A cigányok nem álltak ellen, nem rontottak rá senkire, nem is volt idejük. A kommandósok őket is, meg a rendőri vezetők által segítségként a helyszínre hívatott helyi cigány kisebbségi elnököt is minden ok nélkül földre lökték, megalázták, megrúgták.

Miközben az igazi gyilkosok a Perényi1-ben kedélyes sörözgetés közben a soron következő Nagycsécsi, Alsózsolcai, Tatárszentgyörgyi rémtetteiket tervezgették, a mi okos rendőreink ezalatt éppen azt próbálták piszkos trükkökkel is bizonyítani, hogy az elfogott három roma fiatalember, illetőleg rokonsága volt a többi cigánytelep elleni támadó is.

Mi történt volna, ha ezek a K. Árpád Sándorék még ügyesebbek? És jó kérdés az is, hogy tényleg sikerült-e elfogni mindegyiket?

Féljetek hát cigányok, megjöttek a magyarok.