A tudósítások szerint a Veszprém Arénában csaknem ezer ember tapsviharral fogadta a Jobbik-elnök közlését, miszerint azt hallani, hogy a Jobbik veszélyezteti a Fidesz kétharmados győzelmét, holott ez éppen fordítva van.
A jelenlévőknek nagyon tetszett az is, amikor Vona bejelentette, hogy ha megnyerik a választást, megszüntetik a TV2 és az RTL Klub televíziókat.
Nem mondom, néha én is erős késztetést érzek arra, a fenti csatornák műsorait látván, hogy a távirányítót belehajítsam a képernyőbe. De azért nem gondolom, hogy nekem kéne eldönteni, mit szabad Magyarországon a tévékben bemutatni, mit nem.
Viszont akiket érdekel, mi számít a kereskedelmi tévéinket betiltani akaró Jobbikos kultúremberek számára igazi kultúrának, azoknak javaslom, szemezgessenek kicsit a döntsdelmelyikoldalonállsz Barikád újság kultúra rovatában.
„A Rubicon szerkesztői nem tudják, mikor volt Trianon.”
Ebben a cikkükben a „főként marxista történészekből álló szerkesztőbizottsággal működő” újság egy elírásán gúnyolódnak. (Még jó egyébként, hogy nem Rubi Chon elnevezéssel illetik ezt a történelmi magazint.)
A következő kulturális hírük az, hogy „Böjte Csaba Budapesten tartja nagybőjti lelkigyakorlatát.”
A lelkigyakorlat mint kulturális esemény. Hmm. Mi lenne itt, ha ne adj isten, tényleg ők kerülnének hatalomra? A Mónika-show helyett lelkigyakorlatokat nézhetnénk...
A Barikádban természetesen kulturális hírnek minősül az is, hogy „Panther tank maradványaira bukkantak Vereben.”
„Az első ásónyomuk után sorban kerültek elő a harckocsi darabok, amelyek alapján sikerült a beazonosítás, P-V PANTHER, azaz közismert nevén egy Párduc német harckocsi maradványai kerülnek elő.„
Ez a tudósítás is jól mutatja, mi is számít a Jobbik hívek számára igazi kulturális csemegének. Ezek után ne is csodálkozzunk, hogy a bomba-robbantgató, Molotov-koktél dobáló művészi produkciókat is módfelett kedvelik.
A Jobbik kultúra szerves része természetesen a székely-magyar rovásírás számítógépre telepítésének ismertetése is. Az újságból ennek módját is megtudhatjuk.
De a Barikád szerint feltétlenül a kultúra rovatban a helye annak a tanulmánynak is, amelyik a „Horthy Miklós, az utolsó államférfi” címet viseli. A címből legfeljebb az „egyelőre” szót hiányolhatjuk, nem is titkoltan Vona Gáborra, a jövőbeni nagy nemzetvezető testvérre gondolva.
A Barikád a kulturális rovatának egyik írásában egyébiránt szó szerint idézi Horthy 1943. március 15-i, a leventékhez szóló beszédét, amelyben a kormányzó úr az akkori fiatalok előtt többek között arról is szónokolt, hogy: „1848- 49-ben március 15-ének lelkesedését nem lehetett valóra váltani. Ma ehhez minden rendelkezésünkre áll. Országunk független és önálló, megvan a törvény előtti teljes egyenlőségünk.”
Horthy ezt 1943. március 15-én jelentette ki!
Amikor már hatályban volt mindhárom zsidótörvény.
Az 1938. évi első kimondta, hogy: a szabadfoglalkozású állásoknál és a a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál 20%-a a zsidók maximális aránya.
Az 1939. évi második 6%-ban maximalizálta a zsidók arányát a szellemi foglalkozásokban, valamint megtiltotta alkalmazásukat állami közigazgatási és igazságügyi szerveknél és középiskolákban. Zsidó nem tölthetett be színházakban és médiában olyan állást, amely befolyással volt az adott színház/média szellemi irányvonalára. Az engedélyeztetés alá eső ipari és kereskedelmi ágazatokból a zsidókat teljesen kizárták. Ha kikeresztelkedtek, ha nem.
Az 1941-ben hatályba lépő harmadik egyébként már mindenkit zsidónak minősített, akinek két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született. Megtiltotta a vegyes házasságokat és a zsidó és nem zsidó közötti nemi kapcsolatot.
A Barikád és a Jobbik számára – úgy tűnik – ez a kultúra a mintapélda.
Friss kommentek