Mostanság nagy volt a nyüzsgés, tisztelgés, emlékezés-fronton mifelénk.

Az egyik nagy államférfiúnk (akinek érdemei a szélsőjobb szerint csak Szent Istvánéhoz hasonlíthatók) egész alakos faszobrot kapott, a másik nagy államférfiúnk (akinek érdemei a szélsőbal szerint csak Szent Istvánéhoz foghatók) mellszobra pedig mészkőből kifaragva pompázott.

Pünkösd egyik legjelentősebb eseménye mégis az volt, hogy - egyelőre legalább is - nem sikerült a már hosszabb ideje nagy vehemenciával szervezett újratemetést összehozni. Ahogy Kövér László a tőle már megszokott igen diplomatikus megfogalmazással a világ tudtára adta: a román kormány „barátságtalan, civilizálatlan és barbár magatartása” miatt.

Egyik pillanatban sírtam, a másikban nevettem, még soha nem láttam ilyen abszurd komédiát” – tette még hozzá Kövér. 

Hát egyetértek, elég abszurd jelenet lehetett, amint Székelyudvarhelyen a Papkertben Kövér László, a magyar parlament elnöke Nyírő József portréja előtt kissé kinőtt, kissé gyűrött érettségiző ruhájában többek között olyasmikről szónokolt, hogy büszke lehet az a nemzet, „amelynek a halottjaitól is félnek".

Amikor egyébként a beszédében idáig jutott – ezt már az egyik tévécsatornán láttam – tapsra várva egy pillanatra meg is állt, ami nem is maradt el.

Ebben a közegben nem maradhatott el. Itt nem voltak tőle balra ülők.

De a lényeg a lényeg, az újratemetés egyelőre nem jött össze. Pedig mindent megpróbáltak. A magyar országgyűlés megbízottja, Lukács Csaba az őt szombaton feltartóztató román rendőröket még jól át is verte, amikor nekik azt nyilatkozta, hogy a csomagjában talált urnában emberi hamvak találhatók.

Lukács, mint elmondta, a "figyelemfelkeltő gesztussal" arra akarta felhívni a figyelmet, hogy „nem illik hajtóvadászatot folytatni emberi hamvak után”.

Ehhez én is hozzátenném a magam okosságát, miszerint a fasizmust sem a csomagtartókban kell keresni, hanem az emberek szívében.

Egyébként meg az jutott eszembe, tényleg, mi a francot csináltak volna a román zsaruk, ha véletlenül megtalálták volna az annyira keresett hamvakat? Jön a román rendőr, felnyitja az urnát, persze szigorúan ügyészi engedéllyel, belemarkol, megszagolja. Tán bele is kóstol. Majd bólint, igen ezek hamvak. De honnan a nyavalyából tudja, hogy kinek a földi porhüvelyéből valók? Egy Szálasival is egy húron pendülő fasisztáé vagy egy nagy magyar íróé vagy másé?

Ettől függetlenül a port lefoglalták volna, iktatták volna, bűnjelkamrába került volna egy számozott polcra. De Maradt volna az örökös bizonytalanság. Hiszen porból még a Nagy Gén Diagnosztikai és Kutatási Kft. sem tudna semmit kiokoskodni az illető hovatartozásáról.

Szóval tényleg abszurd ez a történet, akár honnan nézzük is.