Van, aki ezt érti? Ezt az egész hisztériát a föld körül? Én városi polgár létemre csak nézek ki a fejemből.

Kié a honi termőföld? Folyik a nagy osztozkodás. És botrány, botrány hátán.

Ángyán lemondása, oligarchák, földbérleti pályázatok lápvilága, Kajászói földfoglalás... stb.  Ismerős fogalmak.

Ahány párt, mezőgazdasági érdekvédelmi szövetség létezik Magyarországon az ezekben a kérdésekben mind egymással homlokegyenest ellentétes nézeteket vall, de mindahányan vehemensen közös platformban egyesülve kiállnak amellett, hogy a magyar termőföld ne kerülhessen külföldiek kezébe, ne lehessen úgymond külföldi tőkések spekulációinak tárgya. E nemes ideában egyesül a nemzet minden felelős gondolkodója, legyen az LMP-s, Fideszes, KDNP-s, szocialista vagy Jobbikos.

Itt nincs jobb és baloldal. Mert állítólag ez a nemzet érdeke.

De próbáljunk meg a józan észre támaszkodni és tegyük fel azt a kérdést: tényleg jobb az nekünk, ha csupán a mindenkori politikai hatalomnak és az ő ellenzékének a bizalmasai marakodnak a koncon a külföldiek kizárásával?

Hiszen szerintem csakis erről van szó.  Spekuláció ez is a javából. Ezerhektáros birodalmak épülnek a szemünk láttára, az aktuális kormányzattal kokettáló honi vörös és zöldbárók érdekszövetségei fillérekért juthatnak hatalmas földterületekhez, s a velük járó állami és EU-s agrártámogatásokhoz.

Vagyis számukra kifejezetten előnyös, hogy nincs külföldi konkurencia. Mert ha lenne, bizonyára jóval drágábban, nehezebben lehetne nekik is földhöz jutni.

 Jellemző, hogy Ángyán József, a volt földművelésügyi államtitkár szerint 400 ezer hektár állami föld 80 százaléka olyanok kezében van, akik spekulációs céllal, feltehetően politikai hátszéllel kerülhettek helyzetbe, közülük nem kevesen 0, 10, 100 forintos hektáronkénti bérleti díjat fizetnek.

 De kérdezem, a nincstelen Ludas Matyiknak is annyira kedvező e, hogy ezek után majd nem a gonosz osztrák gazdáknak melóznak látástól vakulásig az állítólagos zsebszerződésekkel megszerzett földjeiken, hanem a magyar Döbrögik földjén robotolnak?

 Azt hiszem arra a kérdésre is könnyű a válasz, ki járt rosszul azzal, hogy a külföldiek nem szerezhetnek tulajdont. A külföldi tőkés nem igazán, hiszen ő máshol is találhat magának befektetési terepet. Ám az viszont biztos, hogy azok a hazai kisgazdák, valamint a kisparaszti ősökkel rendelkező városi nyugdíjasok jól megszívták, akik abban reménykedtek, hogy a kárpótlási jegyeikkel „megvásárolt”, a tulajdoni lapokon is nevetséges látványt nyújtó, jellemzően 1/100- 1/10.000 arányú osztatlan résztulajdonaikat, az EU csatlakozás után, a felszabadított földpiac révén majd tisztességes összegért értékesíthetik, akár külföldiek részére is. (Az erdőbirtokosságok zöme például jellemzően századrészeket tulajdonló több tucatnyi tagból áll.)

De a földjeiket külföldinek ők sem adhatják el, idehaza pedig nem kell a kutyának sem.

Hiszen a marakodó hazai nagybirtokosoknak még ingyen sem kellenek a szétszórt ócska minőségű parcellák, miután ők az államtól egy tagban olcsón kaphatnak nagy összefüggő értékes területeket.