A minap a kezembe került Hindenburgnak Hitlerhez írt levele.

Tisztelt Adolf Hitler úr!

1933. január 30-án önt a Német Birodalom Kancellárjává neveztem ki. E döntésemmel elsősorban a világháborúban tanúsított katonai hősiességéért a Vaskereszt második, majd 1918-ban adományozott első fokozatát, továbbá azt a jövőbeni munkát szándékoztam elismerni, amellyel Ön remélhetőleg az elkövetkező években a modern úthálózat megteremtése, valamint a német építészet terén a kor modern technológiáinak elismerése, meghonosítása révén történelmileg egyedülálló eredmények elérésére fog majd törekedni.

A döntés meghozatalát követően értesültem azokról az elmúlt időkben tett kijelentéseiről, amelyekkel nem tudok azonosulni, mert szemben állnak az általam és a köztársasági elnöki intézmény által képviselt értékekkel.

Rossz döntésemet beláttam. Más eszközöm nem lévén, ezúton kérem arra, szíveskedjen visszaadni az  önnek általam tévedésből átadott kancellári kinevezését.

Bízom a bölcs döntésében. Lécci! Lécci! Lécci!

1933. február 3.

Üdvözlettel:

                       Paul Ludwig Anton von Beneckendorff und von Hindenburg

Persze egy ilyen dokumentum csak a fantáziám terméke.

Az viszont tény, hogy mindehhez igen hasonló szövegezésű levelet fogalmazott a minap Balog Zoltán miniszter Szaniszló úrnak.

Tulajdonképpen nem is a levél a problémás. Akár még dicsérhetnénk is egy ilyen magas rangú állami vezetőt, hogy (viszonylag gyorsan) belátta, nyilvánosan elismerte és korrigálni is próbálja tévedését.

Ritka ez a hozzá hasonló beosztású figuráknál.

A túlzott udvariasság azonban már kissé szembetűnő, Szaniszlót úrnak nevezi, tiszteli és üdvözli, különösen annak fényében, ahogy például Deutsch Tamás fogalmazott e tárgykörben.

Persze, nem vitatom, legalább is szokatlan lett volna, ha Balog is ilyen infantilis stílusban kéri vissza a kitüntetést:

„Hé Szaniszló! Ide figyelj, te elmeháborodott zsebnyilas! Huszonnégy órát kapsz, baszod, hogy visszaad a kitüntetést, amit azért adtam át neked, mert átkúrtak a beosztottjaim.”

(Máskülönben, ha tényleg igaz lenne, hogy megtévesztették a miniszter urat, Szaniszlót illetően, jó lenne tudni, ennek milyen személyi következményei vannak.)

A miniszteri levélből nem igazán derül ki persze az sem, hogy Szaniszló Ferenc mely kijelentései nem felelnek meg az általa és a Kormány által képviselt értékeknek.

Hogy miért van e téren hiányérzetem? Mert Szaniszló gondolatai semmivel sem durvábbak, közönségesebbek és, hogy finoman fogalmazzak: szélsőjobbosak, mint például Bayer Zsolt irományai. Tudomásom szerint viszont utóbbi újságíró esetében soha sem történt Balog és a Kormánya részéről ilyen egyértelmű elhatárolódás.