Olvasom a DK (OS) közleményét, amelyben annak apropóján, hogy a Blikk szerint a rendőrség lehallgatta az egyik újságírójuk telefonját, Vadai Ágnes alelnök nem állít kevesebbet, mint hogy „A lehallgatással új mérföldkőhöz érkezett az Orbán-kormány 6 éve vívott sajtószabadság elleni háborúja.” Majd sorra véve a Klubrádió, a TV2, az RTL és az Origo körüli közismert történéseket, valamint a Parlamenti riporteri kitiltásokat, szörnyülködő víziójában a törökországi perspektívát vetíti elénk, mondván: „Az újságírók elleni háború kezdetben az illiberális Törökországban is "csak" lehallgatásokból állt, mára viszont több száz olyan újságíró ül török börtönökben, akik nem cserélték az újságírást kormánypárti propagandagyártásra.”

Vadai Ágnesnek a felhozott példákban akár igaza is lehetne, hiszen tényleg fölháborító a Habony-Vajna banda szemérmetlen, gátlástalan nyomulása a hazai médiapiacon, az azonban igencsak kérdéses, hogy a Blikk újságírója esetében is ilyesmiről lenne szó.

Jelen esetben ugyanis az ügynek senki által nem vitatottan semmilyen politikai szála nem volt, csakis annyi történt, hogy egy gyilkossági ügyben egy rendőrtiszt a folyamatban lévő nyomozásról szivárogtatott ki információkat bizonyos sajtóorgánum számára.

Ez ügyben történt a telefonlehallgatás, méghozzá, a Blikk által közzétett dokumentum szerint is - bírói engedéllyel!

Ezek ismeretében ebből a törökországi viszonyokra asszociálni, igen nagy fantázia szükségeltetik, még egy virtigli politikus részéről is. Vadai megint bevadult.

Egyébként pedig, csak úgy mellékesen és halkan megkérdezném, a szent sajtószabadság örvén, a legsúlyosabb emberölési ügyekben is tényleg úgy kéne a nyomozásokat folytatni, hogy eközben az eljárás minden intim részletéről a rendőrség embereinek a hazai médiát azonnal piaci kofaként kéne telekürtölni? (Persze szigorúan csak a haveri médiumokat, a példányszám növelése érdekében!)

Akik ezt komolyan így gondolják, azok sürgősen forduljanak kezelőorvosukhoz, gyógyszerészükhöz, vagy inkább iratkozzanak be egy alapfokú kriminalisztikai továbbképzésre, ahol elmagyarázzák majd nekik, hogy mit is jelent az, hogy „nyomozás érdeke”, meg a „nyomozás sikerének veszélyeztetése”, meg ilyesmik.

Az más kérdés, hogy szerintem Vadai nagyon is tisztában volt mindezzel, ám talán úgy gondolhatta, pártpolitikailag hasznos a számukra - ez ügy kapcsán is - a belügyminiszter, s rajta keresztül az Orbán kormány szívatása.