A budapesti, Böszörményi és az Istenhegyi út sarkán álló madárszobor védelmét kicsit messzebbről kezdeném, tágabb horizontról indítanék a jobb megértés kedvéért.

Minden magyar politikus hazudik, mondta két éve egy magyar politikus – történetesen éppen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Ez a paradox kijelentés már a spártaiaknak is megfeküdte a gyomrát. Mert, ha valóban minden magyar politikus hazudik, beleértve a miniszterelnök urat is, akkor az az állítása, hogy minden magyar politikus hazudik - nem igaz. Ha viszont ezen miniszterelnöki állítás nem igaz, akkor a logika szerint mégis léteznie kell olyan magyar politikusnak, aki nem hazudik. Ha viszont valóban létezik ilyen magyar politikus, akkor Gyurcsány mégis hazudik, amikor azt állítja, hogy miden magyar politikus hazudik, stb…

Aki megpróbálta ezt a gondolatmenetet követni, az cseppet sem csodálkozik azon, hogy a miniszterelnök ilyesfajta beszédje miért frusztrálta annakidején olyannyira a hazafiakat, hogy dühükben néhány huszáros rohammal elfoglalták a tornából felmentett vidéki próbarendőrök által védett MTV büféjét…

A politikusi hazugság egyik sajátos formája egyébként, hogy a lényeges dolgokról nem beszélünk, az emberek figyelmét másfelé tereljük. Minálunk állítólag még a figyelemelterelésről is figyelemeltereléssel terelik el a figyelmet.

A baloldali kormánynak erre a figyelemelterelésre több ötlete is akad. Az egyik ilyen igen kiváló eszköz a fasiszta veszéllyel való riogatás.

Most legújabban meg azzal akarják hazánk létkérdéseiről az emberek figyelmét másfelé irányítani, hogy nagy palávert csapnak a XII. kerületi turulszobor körül. A komcsik ugyanis mindenáron végre akarják hajtani azt a bontásra kötelező jogerős közigazgatási határozatot, amelyet a felettes hatóság és az erre illetékes bíróság is jóváhagyott, s amely szerint a titkokban, engedély nélkül felállított műalkotást el kell távolítani.

Mi ez, ha nem figyelemelterelés a négyes metróról, a körgyűrűről, a fradi kiárusításáról, egyéb disznóságokról?

A blogger, bombagyáros, polo kis- és nagykereskedő, mellesleg feltaláló és polgárpukkasztó (és vajh ki tudja még micsoda?) Polgár Tamás, alias Tomcat arra szólítja fel szimpatizánsait, ma este gyülekezzenek a Vérmezőn, a vasúti kocsiból átalakított étterem mellé, és együtt védjék meg a műalkotást.

Arra a Vérmezőre invitál minket, amelyikről Petőfi ilyesmiket írt egykoron:

Vérmező, vérmező! nagyon megszomjaztál,
Egy hajtásra olyan sok vért inni tudtál,
A sok jó igazi magyar vért megivád,
S német csaplár adta neked ez áldomást.
Vendégül fogadtuk hozzánk a németet,
Hanem a vendégből csakhamar gazda lett,
S hej be rosszul, hej be csúful gazdálkodott,
Bút hozott fejünkre, bút és gyalázatot.

Nagyon igaza van! Mármint nem a költőnek, hanem Polgár Tamás úrnak. (A vers egyébként is igencsak aktualizálásra szorulna. A „német” helyébe „zsidó”, vagy „cigány” írandó!)

Én is lelkesen csatlakozom a bombagyáros felhívásához. Nehogy má' ezek a piszok Demszkyék elvigyék onnnan a szobrot! A minap terepszemlét is tartottam már. Jó kis, pontosabban jó nagy melák kerecsensólyom ez, legalább négy-öt méter magas! Szerintem, megvan jó néhány ezer kiló, ránézésre tán öt tonna is. S, ha szerencsém van, nem is vasból öntötték, hanem valószínűleg bronz ötvözetből készült. Annak mostanság nagyon jó ára van a színesfémpiacon.

Már beszéltem is Veres János miniszter úr egyik üzlettársával ez ügyben.

Csak addig nehogy azok a kurva ellentüntetők beleköpjenek a levesembe, és kárt tegyenek a szoborban!