Az újságok beszámoltak róla, hogy az egyik megyei főzsaru az uzsora témakörében megtörtént esetekre alapozott képregénnyel kívánja a nemes bűnmegelőzési célokat szolgálni. (Ha már a tetteseket nem tudja elkapni.) Az elképzelései szerint a falinaptár forma arra szolgál majd, hogy az alkotás üzenete hosszabb ideig  nem merüljön feledésbe, legalább egy évig szem előtt legyen a célközönség számára.

Ahogy a főrendőr elmagyarázta, az eset középpontjában az uzsorakölcsön áll, amelynek áldozatai többnyire a mélyszegénységben élő, aluliskolázott munkanélküliek, akiktől nem várható el, hogy figyelmesen végigolvassanak egy rendőrségi felhívást. Sokan írni és olvasni is alig tudnak.

A képregény konkrét tartalmáról még kevés az információ. A főkapitány a sajtónak egyelőre annyit árult el mindössze, hogy a pénztelen főszereplő kölcsönt vesz fel, majd adóssága miatt lakását, s minden ingóságát elveszíti. Az ábrákon megjelennek az alkohol, cigaretta és a játékgép iránti vágy, amik a kölcsön felvételére csábítanak. Aztán feltűnik a rendőr is, akitől baj esetén segítséget lehet kérni, s aki a gaz uzsorást jól helyre teszi, persze abszolút törvényes eljárásban. Vagyis a történet heppienddel zárul. Ahogy én elképzelem, a gonosz fülbevalós hitelező a dutyiban köt ki, a szerencsétlen áldozata pedig visszakapja a kis házikóját. (Amit aztán egy bírósági végrehajtó foglal le nem sokkal később, és árverez el, a ki nem fizetett közüzemi számlák fejében. De ahogy szokták mondani, ez már egy másik történet.)

Mindenesetre nagyon jó ötlet ez a képregény a kriminális prevenció körében Nem is értem, hogy annak idején a Jóistennek miért nem jutott eszébe, amikor a tízparancsolatot óhajtotta népszerűsíteni a földi hívők körében. Ahelyett, hogy a magatartási szabályzatát Mózes által kőtáblákba vésette volna bonyolult szövegezéssel, inkább képregények készítésére kellett volna a prófétát ösztönöznie, méghozzá valami közkedvelt kalendáriumi formában. Ez hatásosabb lett volna, s talán már akkoriban is kevesebb lett volna a földön a tolvaj és a gyilkos. A paráznákról már nem is beszélve.

Elképzelem miként hat majd ez az uzsoráról szóló naptár is az emberekre. Ott ül a szerencsétlen éhező nyomorult munkanélküli az ágya szélén a gyerekeivel, s azon töri a fejét, honnan szerezzen kis pénzt. Majd a Józsi ad, száz százalékos kamatra, mondja a neje. A férj már örömmel bólintana, amikor tekintete a képregényre téved. Szemében kigyúl a felismerés lángja. Szó sem lehet róla asszony, fakad ki - s éheznek tovább.

Szóval én a rendőrkapitány helyében kiterjeszteném ezt az ötletet a bűnözés más területeire is.

Jön a díler a merdzsójával, aluliskolázott hősünknek kábítószereket ad el, aki függővé válik hamarosan. Hogy a szerhez való pénzt megszerezze, rabolni, betörni kényszerül. De semmi vész, megjelenik a jóságos rendőr, aki közbelép – persze abszolút törvényesen - és minden ismét jóra fordul. Díler a börtönbe, áldozata intézeti elvonóra… (Később aztán kilátástalan élete miatt persze újra narkós lesz, és túladagolásban elpatkol, de ez már ugyancsak egy másik történet.)

Képregény téma lehetne az is, amikor a gonosz árus nyugta nélkül árulja a sajtos-tejfölös lángost. Ám aztán jön az igazságos APEH ellenőr. Ez az eset is heppienddel végződik a bűnmegelőzés szempontjából. A vállalkozót megbüntetik, üzletét bezárják. (Igaz, másnap ismét kinyit, mint ha mi sem történt volna, mert lefizette az ellenőr főnökét, de ez megint egy másik történet.)

Szóval, kedves főkapitány uram, lenne bőven feldolgozandó témakör. Csak rajta. vágjun bele, ha már nyomozni nem tudunk.

(Egyébként a falinaptárak megtervezését néhány millióért én is szívesen elvállalnám. De hát ez már megint egy másik történet.)