Avagy válaszféle azon kérdésre, hogy: minden magyar pártra ráhajtott a Strabag?

A Keresztapa-filmtrilógiában említett consiliere, vagyis a Corleone család ügyvédjének a jellemezésére hangzik el: hogy ő bizony speciális praxist folytat. Ez jutott eszembe azokról az útépítésekről, ahol szintén speciális megoldásokat alkalmaztak, völgyhidakat építettek völgy nélkül, alagutakat hegyek nélkül. A Balaton környékén elsőként megvalósított völgyhíd 41,5 milliárdba került, az M6-os autópálya Szekszárd és Pécs között pedig 250 milliárd forintért készül el, benne egy 8 kilométeres szakasszal, melyben 4 alagút és 3 völgyhíd is helyet kap és csupán ez a 8 (!) kilométer 40 milliárdot kóstál. Mindez egy olyan lankás vidéken, ahol se hegy, se völgy nincs, csak búzamezők és szőlőbirtokok! Ahol korábban legfeljebb artézi kútért fúrtak, vagy ha borospincére vágytak, netán, ha sírt ástak, akkor merészkedtek a föld alá.

Talán nem csoda hát, hogy az épülő alagút többször is beomlott, s egyéb súlyos balesetek is történtek. Mindezek ellenére határidőre, 2010. március 31-re befejezik az M6-os autópálya építését - jelentette be Roland Jurecka, a kivitelező STRABAG SE igazgatótanácsának tagja.

De ezek a hírek már nem is lennének annyira érdekesek, ha most nem olvashatnánk ismét egy osztrák újságban, a Profilban a Strabag és bizonyos hazai pártok állítólagos gyümölcsöző financiális kapcsolatairól – szinte valamennyi pártból ismert politikusok nevét is említve -, miközben persze tudjuk azt is, hogy a Strabag nyeri évente a legtöbb közbeszerzési tendert hazánkban. Mindenestre, ha csak félig igazak az osztrák lap értesülései, akkor is igen csak el kéne gondolkodni azon, hogy Magyarországnak most esetleg mégsem szakértői kormányra, hanem sokkal inkább szakértői rendőrségre lenne szüksége. Mert az cseppet nem rendjén való, hogy a hazai zsaruk nagyon profik a tilosban parkolók leleplezésében, a biztonsági öv nélkül autókázók, gyorshajtók kiszűrésében, sőt esetenként ártatlan emberek szemének kilövésében, vagy cigányverésben, de a milliárdos síbolásokat akkor sem veszik észre, ha az kiüti a szemüket. S cseppet sem rendjén való az sem, hogy ha nagy kínkeservesen le is folytatnak egy-egy ilyen eljárást, ami több évig is elhúzódik, akkor jönnek a bíróságok és össze-vissza, egymásnak tök ellentétes ítéleteket hoznak. Vagyis, az az igazság, nem csupán szakértői rendőrségre és szakértői ügyészségre, hanem szakértői bíróságokra is égető szükség lenne. Ha csak a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek kicsit hatékonyabban dolgoznának, Gyurcsánynak sem kéne, hogy főjön a feje, honnan varázsolja elő azt az ezermilliárdot, ami kéne hagymázos adócsökkentési terveihez.

Persze azért az lenne a legjobb, ha az útépítő cég is alapból szakértői lenne, amelyik a minél olcsóbb kivitelezésre törekedne, s ott nem építene alagutat, ahol erre semmi szükség, de ha már mégis erre vetemedne legalább tisztában lenne a legalapvetőbb geológiai törvényszerűségekkel, mielőtt belevágja a löszbe a kapáját. De hát miként is várható ez el egy olyan országban, ahol a szakértőiség leginkább csak egy-két speciális területre, a korrupció és adócsalás lebonyolítóira jellemző?

Szóval egyelőre sajnos nem látjuk az alagút végét, csupán a többször beomlott alagutat.