Proszektúra

A halott magyar demokrácia kerül boncasztalra. A szike sem jobbra, sem balra nem vág mélyebben. A boncmester mindenhez ugyanazzal a kérlelhetetlen egyenességgel közelít.

Friss kommentek

  • tireless treehugger: Lucyt és mollyt ne kombináld. Vagy vagy. Mert ez lesz a vége. (2019.03.31. 11:50)
  • Ménár Atya: szerintem van egy szabály,mint minden intézményben. Ezt be kell tartani, ettől még nem bűnös vagy ... (2018.10.10. 18:44) Orwell 2018
  • szekertabor: Szögezzük le, előzetesben lenni nem jó. Amennyiben nem sikerül bizonyítani Czeglédy Csaba bűnösség... (2018.10.10. 10:09) Orwell 2018
  • Utolsó 20

Friss topikok

  • tireless treehugger: Lucyt és mollyt ne kombináld. Vagy vagy. Mert ez lesz a vége. (2019.03.31. 11:50)
  • Ménár Atya: szerintem van egy szabály,mint minden intézményben. Ezt be kell tartani, ettől még nem bűnös vagy ... (2018.10.10. 18:44) Orwell 2018
  • Bravehearth: @chrisred: "Nálam a magyarázat a tényekre épülő érvelés, és nem az, ha leírják ugyanazt a megalapo... (2018.09.18. 16:16) Orbán, az új erők hőse
  • ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró: @chrisred: A szárdok megszűntek? A németek megszűntek Saarland csatlakozásával? (2018.09.18. 07:08) Nemzeti hazafias nevelés
  • G. Nagy László: Ezt azért nem hozta le az Index... Csodálom, hogy a mostanit igen. (2018.09.14. 12:23) Gyurcsány megint hazudik

a szabad sajtó cenzúrája

2008.09.10. 08:15 | Proszektura | 1 komment

Címkék: sajtó cenzúra elnyomás hatalom szabad diktatúra cégek sajtószabadság neoliberális piaci korrpució fundamentalista

Diktatúrákban bevett dolog a sajtótermékeket szigorú állami irányítás alatt tartani, és a hatalom számára nemkívánatos cikkeket, riportokat, elemzéseket, filmeket, hanganyagokat letiltatni, betiltani, visszíhívni, törölni, megsemmisíteni. Nem mindenki tudja, vagy hiszi el, hogy a szabadversenyes piaci demokráciáknak nevezett rendszerekben is működik egyfajta cenzúra, bár a képzeletünkben élőnél sokkal kifinomultabb, és rejtettebb módon.

Nálunk utoljára állami irányítású cenzúra az átkosban volt, azonban manapság sem ritka az olyan ország, ahol ilyen-olyan módon beleszól a médiumok életébe a hatalom.

A szabad véleménnyilvánítás blokkolásával kapcsolatban elsősorban Kínát szokták említeni, de mielőtt Kínával részletesebben foglalkoznánk, érdemes egy pillantást vetni a szólásszabadság védelmére létrejött Global Voices Advocacy aktivistái által készített világtérképre, amin azokat az országokat tüntették fel, amelyek vagy rendszeresen, vagy legalább egy-egy alkalommal cenzúrázták a sajtótermékeket.

Kína a saját apparátusán kívül nagy megbecsülésnek örvendő, jóhírű nemzetközi transznacionális vállalatok segítségével is cenzúrázza a határain belül elérhető szellemi termékeket. A nyomtatott sajtó és a hagyományos elektronikus médiumok, mint a tévé és a rádió cenzúrázása könnyen kivitelezhető, a részben anarchisztikus szerkezetű internet megregulázása és kontrollálása azonban már nagyobb falat. Kína megegyezett a Google-el, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy a Google lefeküdt Kínának, hogy a kínai internetfelhasználók ne érhessenek el bizonyos Kína kritikus tartalmakat. Ha például az ember Pekingben beüti a keresőjébe, hogy "free Tibet", akkor - a Kínai Nagy Tűzfalnak nevezett rendszernek hála, - pontosan nulla találatot fog kapni eredményként, míg ha az ember Magyarországon írja be ugyanezt, akkor 5.860.000-et.
Érdekesség, hogy ha a google.cn-t, azaz a Google cenzúrázott kínai változatát itthonról, Európából hívjuk be, akkor minden további nélkül 4.770.000 találatot kapunk a "free Tibet" szókapcsolatra.

A tavaszi tibeti zavargásokról például a kínaiak biztosan nem láthattak az alábbihoz hasonló képsorokat,

mert a Youtube számukra tökéletesen meg volt tisztítva az eseményeket bemutató felvételektől.

Bár Kínát kritizálni jelenleg nagyon trendi a fejlett nyugaton, azért a pekingi olimpia alatt a biztonság kedvéért egyetlen sajtóorgánum sem élt a lehetőséggel, hogy elmarasztalja Kínát. A riporterek szinte egybehangzó véleménye volt, hogy az olimpiát nem szabad átpolitizálni. Hasonló lehetett az 1936-os Berlini Olimpia megnyitóján náci karlendítéssel felvonuló francia küldöttség véleménye is, amint ez az alábbi felvételen is jól látszik 4.40-től kezdve.

Nem tartozik a cikk tárgyához, de érdekességként megemlíthető, hogy az olimpiai lánggal való futást Göbbels, a náci Németország propagandaminisztere találta ki. Amikor tehát egyesek arra hivatkoznak, hogy azok az aktivisták, akik idén Londonban és Párizsban megpróbálták eloltani a lángot, azok megszentségtelenítik az olimpia eszméjét, akkor jó tudni, hogy milyen eszme is az, amit éppen megszentségtelenítenek.

Magyarországon a nyilvánvaló politikai indíttatású cenzúra többszöri sikertelen próbálkozás után végül elérte a kuruc.info-t, amely honlapot a magyar hatóságoknak idén nyáron több alkalommal is sikerült hosszabb időre kivonnia a forgalomból. Ha magyar szolgáltatónál üzemeltették volna a honlapot, akkor már réges régen nem lenne elérhető a kurucinfó tartalma, a derék kurucok azonban sokáig nagy ravaszul a cionista világösszeesküvés szívének tartott USÁ-ban ketyegő szervereken működtették a honlapot, mígnem végül a magyar hatóságoknak sikerült valahogy rávenni az amerikaiakat, hogy kapcsolják le a szélsőséges, uszító nézeteiről elhíresült magazin szervereit. Feltételezésem szerint a meggyőzésben fontos szerepet játszhatott az amerikaiakban neuralgikus szorongást kiváltó terrorizmus kifejezés többszöri és ismételt használata a kurucinfóval összefüggésben.

A portál egyébként ezekben a percekben gond nélkül elérhető, tehát valószínűleg találtak másik szolgáltatót maguknak.

A fent leírtak tulajdonképpen csak bevezetőjét képezik a címben megfogalmazott állításnak. Míg a cenzúra az emberek fejében a fentiekhez hasonló vagy elmúlt, meghaladott rendszerek, vagy jelenleg is regnáló diktatúrák sajátja, addig a valóságban létezik egy burkoltabb cenzúra, egy kevésbé látványos mechanizmus, ami pedig nem más, mint a szponzoráció, a reklám.

Ez a cenzúra nehezen tettenérhető, de azért időnként ha figyelünk, mégis megmutatja magát. Amikor pár éve először pattant ki a Strabag balhé az SZDSZ körül, akkor sokan nem vették észre, hogy a botrányról tudósító konzervatív lapok hirtelen ejtették a témát, majd egész oldalas Strabag hírdetések jelentek meg bennük.

Ugye emlékszünk, hogy az állandóan csődbemenni akaró Postabankot egymás után két ellentétes érzelmű kormány is százmilliókkal konszolidálta, és a sajtó mindkét esetben bátran kussolt. Alaptétel ugye mindenkit megkenni, ha az ember nagy disznóságon töri a fejét.

Nem tartozik a média fősodrához a Szélsőközép szerkesztőségének története, akik pár éve a Budapest Rádióban indítottak a kétpárti politikai megosztottsággal és a cégek növekvő túlhatalmával szembemenő szabadszájú, kritikus műsort. A Pont FM 88.1-en folytatták, ahonnan a vezetőség szponzori érdekekre hivatkozva idővel kirúgta a műsorvezetőket. Ezután elszegődtek a liberális érzelmű RadioCafé 98.6-hoz, ahol cirka egy hónap elég volt, hogy az egyik főszponzor megelégelje szókimondó stílusukat. A szponzor ultimátumot intézett a rádió vezetőihez. Vagy a Szélsőközép megy, vagy ő. Igaz a Szélsőközép az amúgy alacsony hallgatottságú adót látványosan felhozta, mégis nekik kellett menniük, mivel nem állt mögöttük szponzor. A szerkesztőség egy része a halványan jobboldali Budapest TV-ben is lecsapta a biztosítékot kéthetente jelentkező műsorukkal. A mozgástér látványos beszűkülését az erősen jobbra álló Echo TV-ből való kirúgatásuk koronázta meg. Látható, hogy a mai magyar médiastruktúra nem tűr meg szabad és független véleményt sem képernyőn, sem az éterben. A Szélsőközép példáján is látszik, hogy a műsorkészítőnek ma választania kell egy árkot, lapátot fogni a kézbe, és ásni, ásni, ásni. Csak ebben az esetben lehet tartós foglalkoztatásra számítania.

A médiumok körül cégek, befektetők csoportosulnak. Míg azok a cégek, amelyek nem rendelkeznek elég forrással ahhoz, hogy a nagy pártok véleményének propagálásával foglalkozó összes sajtóorgánumot szponzorálják, azok kénytelenek választani egy oldalt maguknak, addig a tőkeerős nagy nemzetközi cégek apolitikusak, és lehetőleg minden médiumban igyekeznek jelen lenni reklámjaikkal.

Amikor egy cég éves szinten százmilliókkal "támogat" egy portált, napilapot, egy tévé-, vagy rádióadót, akkor tulajdonképpen az adott médium lojalitását vásárolja meg. Ma Magyarországon tudtommal nincs olyan előfizetéses lap, amelyik meg tudna maradni a piacon a reklámbevételei nélkül.

Ebben a helyzetben nem nagyon fordulhat elő, hogy bármely médium tényfeltáró cikket, vagy műsort közöljön olyan potenciális szponzorainak visszaéléseiről, mint mondjuk a Shell, a McDonald's, a Coca Cola, vagy a Nike.

A cenzúra ma a szponzoráción keresztül hatékonyabban érvényesül, mint amikor a régi rendszerben a cikkeket véleményezésre el kellett küldeni a cenzornak. Akkor ugyanis a cenzor értelmi képességeit időnként ki lehetett játszani, és az olvasónak lehetősége volt a sorok között olvasni. Ma az újságírók - megelőzendő a bonyodalmakat, - öncenzúrát gyakorolnak. Saját maguk elől pedig egyetlen gondolatukat sem tudják elrejteni.

A bejegyzés trackback címe:

https://proszektura.blog.hu/api/trackback/id/tr46656169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gary hoon · http://www.garyhoon.hu 2008.09.10. 11:46:33

Nem kell Kínába menni cenzúráért.

A FIUME-KÓD című könyv egy fejezete pl regényes formában de valósághűen írja le, hogy kis hazánkban miképpen kerül be egy anyag az állami hírműsorokba, és miképpen kerül ki onnan

www.garyhoon.hu

www.baulap.hu
süti beállítások módosítása