Valahogy nem akar ez nekünk összejönni.  Most például holnapra igen rossz időt, jelentős lehűlést jósolnak, esővel, záporral, sőt esetleg zivatarral. Ami szinte biztosan befolyásolja majd a  Tarka Magyar tüntetésen megjelentek számát. S ez azért talán még sem egy olyan szabadtéri színházi rendezvény, ahol esőnap is van megjelölve. Persze egyébként sem lettek volna százezren, ez elég merész kijelentés volt a rendezők szájából, de zuhogó esőben még a tízezer is nagy sikernek számítana. (Persze a rohamrendőröket és a Molotov-koktélos, csuklyás ellentüntetőket is beleszámolva.)

Pedig a baloldal is nagyon meg akarja ám mutatni, hogy ők is tudnak tömegeket mozgatni Régebben még az volt a baloldali meghatározó vélemény, hogy micsoda dolog az, utcára vinni a politikát?  Mostanában azonban – talán kormányzás helyetti pótcselekvésként is, a Viktor! Viktor! köztéri sikereit megirigyelendő – Gyurcsány is egyre gyakrabban próbál erőt mutató demonstrációkat szervezni, igen csak kivívva ezzel elsősorban a szélsőjobb haragját. Ráadásul a Hollán utcában történtek után a miniszterelnök alighanem vérszemet is kapott. Hiszen ott és akkor mindenképpen kommunikációs győzelmet aratott. Egyrészt ő és hívei kisebb meglepetésre jóval többen voltak, mint a magukfajta, nem idegen szívű forradalmárok, másrészt Tomcat és társulata elkövették azt a hibát, hogy a kamerák kereszttüzében teátrálisan begyalogoltak a könyvesboltba vásárolni, amivel látványos körülmények között éppen annak ellenkezőjét bizonyították, mint ami miatt a boltot korábban valakik felgyújtották, vagyis, hogy az állítólag zsidó boltos a nemzeti érzelmű hazafiakat nem szolgálja ki. Hát ki lettek szolgálva alaposan, sőt úgy fogadták őket, mint valami díszvendégeket!

Aztán nem sokkal később, a botrányos meleg-felvonuláson történtekre válaszként, jött Gyurcsány újabb húzása, a Magyar Demokratikus Charta, amellyel „a szélsőségek, az indulatok, az intolerancia elleni nemzeti önvédelmet” kezdeményezett. Egyesek szerint az ötletgazda múltja miatt helytállóbb lett volna a Magyar Népi Demokratikus Charta elnevezés. Amelynek a megalakulását, és a tervezett utcai megmozdulást első felindulásában a miniszterelnök már akkor be is jelentette, aztán persze elemi erejű felháborodását, egyéb búját-baját feledve elvonult jól megérdemelt nyári vakációjára a többi elemi felháborodottal együtt. Az ominózus felvonulásra pedig végül szeptember 20-án került csak sor. Igaz, közben az elképzelés is már tovább finomodott, ugyanis a kormányhoz hű cigánypolitikusok szintén rájöttek arra, hogy a Charta-tüntetés napján nekik is feltétlenül demonstrálniuk kell. Méghozzá úgy, hogy a romák megmozdulása előbb kezdődjön valahol a közelben, s aztán ők is vonuljanak át teljesen önként a Charta-tüntetés helyszínére. (Hogy mindeközben azt a marhaságot ki eszelte ki, hogy Kolompár Orbán mintegy Ágnes asszonyként Árpád-sávos zászlót tisztogasson a koszos Dunában, azt nem tudom, de nem ártana, ha az illető kicsit tanulná még a szakmát. Ennél még Kerényi Imre művész úrnak az Erzsébet téri színes labdákat hajigáló performansza is elviselhetőbb és fantáziadúsabb volt. Pedig az sem volt semmi.)

Mindezt persze még a baloldalon is számosan szimpla politikai játszmának, kormányfői túlélő-show-nak tekintették és nehezményezték, hogy Gyurcsány és köre túlzottan rátelepszik a jobboldali szélsőségek elleni kezdeményezésekre. Ezért aztán sokan távol is maradtak az eseménytől. Ráadásul az is felmerült jó néhányukban, hogy a kormányfőnek talán nem tüntetnie kéne a szélsőjobbos bandák ellen a melegfelvonuláson történtek miatt, hanem határozottabban kéne fellépnie. Határozottabban és törvényesebben.

Most is ugyanez a dilemma sajnos. Adva van egy nagyszerű kezdeményezés. Bebizonyítani, hogy Magyarország nem csak minden másság elleni intoleráns, akasztással fenyegetőző, rasszista, homofób gyűlölködő egyénekből áll, akik legszívesebben még a pirézeket is a lámpavasra száműznék, hanem többségében ez egy szerethető, barátságos tájéka a világnak.

Csakhogy sokan gondolják úgy, hogy Gyurcsány és körének megjelenése ismét rengeteg olyan embert is távol tart majd, akik egyébként a meghirdetett célokkal teljes mértékben egyetértenek. Ráadásul ez a megmozdulás már a nevében is sokkal szimpatikusabb, mint a Gyurcsány és köre által feltalált melegvíz, a Magyar Cbarta. Egyrészt a Tarka Magyar nem egy korábbi mozgalom elnevezésének lenyúlása, másrészt, s nekem ez is nagyon tetszik benne, magyar neve van. Igen, MAGYAR neve van. Persze lehet gúnyolódni azon, hogy magyar tarka, meg magyar marha, de én most fogadatlan prókátorként szeretném ezt az eredeti névadást megvédeni. Hiszen lehet, hogy mostanság nem trendi az ilyesmi, amikor az utcai művészetet Street Artnak illik nevezni, a villámgyülekezés az Flashmob, a bringás felvonulás pedig Critical Mass. Bizony, a tarka szóra is találhattunk volna rengeteg találó angol kifejezést. Diversity, brindle, brinded, checkered, dappled, fancy, laced, mottled, pied, medley, motley, sőt akár gaudy (de nem Gaudi-Nagy.)

Sokak számára talán jobban is hangozna így: Magyar Diversity, vagy Magyar Motley – amely utóbbi szó egyébként tarkaságot, tarkabarkát, zagyvaságot, sőt még bohócruhát is jelent.

Mindent egybevéve, ha esik, ha fúj, én mégis drukkolok a Magyar Tarka sikerének. Mert azt gondolom, néhány politikusunkkal ellentétben, ez a demonstráció a megjelentek többsége számára nem valamiféle szavazatgyűjtő bohócruhás bohóckodást jelent csupán.

Hajrá Tarka Magyar, hajrá kordonok nélküli Tarka Magyarország!