Mint tudjuk, a Tasnádi Péter ügyében eljáró elmeorvos szakértőt azzal gyanúsítják, hogy hamis szakvéleményt adott, néhány milláért cserébe. Azt állította a bíróság előtt, hogy Tasnádi évek óta agysorvadásban szenved. Más elmeszakértők viszont ezt erősen vitatták. Ám őket emiatt nem gyanúsítják semmivel.

Ez most onnan jutott eszembe, hogy egy másik Péter, a szegény Gergényi Péter, volt budapesti rendőr-főkapitány egy nagyon peches ember, a híradások szerint pont akkor lett beteg megint, amikor a bíróságra kellett volna mennie. Egyszer már a korábbi, júniusi tárgyalása is elmaradt, hasonló okból.

S úgy tűnik, ezzel végleg le is zárul a vele szemben szolgálati visszaélés vádjával indított büntetőeljárás. Ugyanis, a szabályok szerint a szolgálati jogviszony megszűnését követő egy év elteltével az eljárás már nem folytatható.

Én csak azt nem értem, hogy egy ilyen velejéig tisztességes rendőrparancsnok, aki a Francia Becsületrend lovagi fokozatának tulajdonosa, sőt a Budapestnek nevezett műveleti terület főpolgármesterének a díjazottja is egyben, igaza tudatában miért nem áll oda akár nagybetegen is a vádlói elé és vágja a szemükbe, hogy ártatlan, mint egy ma született rendőrkutya.

Mélyen tisztelt bíróság – mondaná a tőle megszokott szenvedélyességgel - mindenképpen kérem a tárgyalás megtartását, a betegágyamnál is, de akár távollétemben is, mert én ártatlan vagyok, s még a látszatát is kerülni szeretném annak, hogy így akarnék kibújni a felelősségre vonás alól! Rendületlenül bízom a magyar igazságszolgáltatásban, s abban, hogy elhiszik az állításaimat.

Bár ha én lennék a maguk helyében én nem hinnék magamnak, még azt sem amit kérdezek. De ezt csak zárójelben jegyzem meg.

De nem akarok én helyette beszélni és a nyugdíjas dandártábornok úr fogadatlan prókátora lenni! Ám biztos vagyok abban, hogy Gergényi Péter maga is azt szeretné, ha nem csupán ezt a pitiáner szolgálati visszaélés vétségét vizsgálnák ki vele szemben, hanem, a további aljas pletykákat megelőzendő, áttekintenék az egész pályafutását, különös tekintettel a 2006. októberi szereplésére is. S akkor kiderülhetne, hogy ő mindig is a törvényesség pártján állt. Nem hiába adták neki azt a megtisztelő nevet, hogy a Vasprefektus. Arról nem ő tehet mégsem, hogy a rendőreiről sorozatosan estek le az azonosító jelvények a nem megfelelő rögzítés miatt, ezt azért már még sem ildomos az ő nyakába varrni. Jó, hogy még azt nem kívánták tőle, hogy ő tűzte volna fel azokat a francos azonosítókat egyenként a zsaruk gallérja alá egy ziherejsz tűvel. Ami pedig a viperákat illeti, amikor a tévéfelvételek ellenére váltig tagadta, hogy a rendőrei ilyeneket tartottak volna maguknál, akkor homoki viperákra (Vipera ammodytes) gondolt bizonyára. Ilyesmik meg tényleg nem voltak náluk, tudtommal.

Na mindegy, egyelőre nem tehetünk mást, mint hogy minél előbbi gyógyulást kívánjunk a Vasprefektusnak.