A ferencvárosi választási körzben leadott összes kopogtató cédula ma induló rendőrségi átvizsgálása előre megjósolható volt.

Dr. Dézsi Mihályt – az egykori kollégát – már mégsem hagyhatták ekkora slamasztikában. Még, hogy a legnagyobb rendszerváltó párt illusztris jelöltjét, simlis kis csalóként, együtt emlegessék olyan népséggel, mint a MIÉP? Arról a másik pártocskáról már nem is beszélve, amelyiknek a jelöltje egy közönséges blogger! A nyugodt erő és a normális Magyarország, továbbá a keresztény jobboldali tisztesség és egyéb ilyesfajta erkölcsi alapértékek  leghitelesebb képviselője mégsem süllyedhet valami bukott drámaíró vagy egy pólókereskedő szintjére! Különösen rossz időpontban jött ez a balhé egy olyan helyzetben, amikor a fórumosok maradék tekintélyét is éppen mostanában tépázták meg véglegesen az Almássy Kornél és Lengyel Zoltán körüli meglehetősen fura történések.

Ezért a legjobbnak mindenképpen az a megoldás ígérkezett, hogy sürgősen mindenkit be kell sározni, ahogy az a nagypolitikában egyébként már egy ideje ilyen helyzetekben megszokott.

Te azt mondod: parlamenti irodaház? – Én azt mondom: Orbán bányák! . Te azt mondod: Nomentana, Fittelina? - Én azt mondom: Orbán szőlők! Te azt: kakaóbiztos számítógépek? - Én azt: sportpálya beléptető rendszer! Te azt mondod: Zuschlag ügy? - Én ismét azt mondom: Orbán szőlők! Te azt mondod: Egy az ország, én azt mondom: Blogkönyv. És így tovább. Vagyis ha lopáson kapnak, arra kell hivatkozni, hogy mások is lopnak. Sőt, mindenki lop. (Az más kérdés, hogy a bíróságon ez a duma általában nem szokott bejönni.)

Bármiben fogadnék, hogy a bűnügyi szakértők valamennyi párt cédula-kollekciójában találni fognak nem valódi példányokat!  

Képzeljük el, hogy a mai napon gőzerővel beinduló igazságszolgáltató gépezet  a szokásos ütemű büntetőeljárást követően jónéhány év multán megállapítja majd, hogy például a győztes párt jelöltjére leadott ajánlócédulái közül csak 749 érvényeset találtak, a többi hamis volt. Akkor most az eredményes szavazás számít majd, vagy az az évekkel később kiderített tény, hogy korábban nem is kapta meg a képviselő a szükséges számú szabályos jelölést? Vissza kéne majd csinálni az egész eljárási cécót? Ez nyilván nem lehetséges. Viszont az sem igazságos, hogy egy olyan párt nyer esetleg, amelyiket egy szigorúbb ellenőrzés alapján esetleg úgyanúgy ki kellett volna zárni, mint most az MDF-et és társait.
Persze könnyű lenne kijelenteni, hogy az 1989. évi 34-es törvény rendelkezései elavultak, ezért azokat el kell törölni. Mondjuk azt a paragrafust mindenképpen, amely szerint az egyéni választókerületekben a jelöléshez legalább hétszázötven választópolgárnak az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges. Képzeljük el, mi történne?

Gondoljunk bele, ha mindenki, mindenféle előszűrés nélkül alanyi jogon indulhatna a választásokon képviselőjelöltként! Egy-egy szavazócédula úgy nézne ki, mint egy kisebb családregény. Akár nevetségessé is lehetne tenni az egész választást. Például valamely párt többezer aktivistája döntene úgy, hogy megméretteti magát.

Ha viszont az ajánlási rendszeren nem változtatnak, s minden marad a régiben, akkor egy pártot akár provokálni, és lejáratni is lehet a jövőben is a hamis cédulákkal, hiszen a képviselő és csapata nem rendelkezik olyan szakértői apparátussal, amelyik a hamis ajánlásokat teljes biztonsággal ki tudná szűrni. Erre csak olyan röntgenszemű, különleges paranormális képességekkel megáldott egyén képes mint Novák Előd. És ezért továbbra is a "szerencsén" fog majd múlni, hogy melyik jelölt bukik le, s melyik nem. Ezért esetleg az lehetne a legmegnyugtatóbb megoldás, hogy az ajánló szelvényeket egyből az illetékes rendőrkapitányságra kéne leadni. Vagyis a képviselőválasztás eleve egy büntetőeljárás keretében zajlana. S aki hamis cédulát próbálna leadni, azt a fakabátok azon nyomban szakszerű és jogszerű eljárás alá vonnák.

Persze, ahogy Fülig Jimmy mondta volna, ha tagja lett volna a választási bizottságnak, nem lehet minden hamis kopogtatócédula mellé rendőrt állítani.