Az Antalli ökörség, akarom mondani örökség végre beérett az MDF jóvoltából.  Történelmi esemény történt. Eltörölték a haláladót. Legalább is részben.

Az MDF ma hozzám is bedobott szórólapján jogos büszkeséggel adta tudtul, hogy a rendszerváltozás végre beteljesedett, ezentúl kevesebb öröklési illetéket kell majd fizetni. Ingyen lesz enyém anyám használt mosógépe, tíz éves tévéje, és a Révai lexikonja.

Kinek köszönhető ez, na mit gondolnak, kinek?

Bingó! Naná, hogy az MDF-nek.

Azért valljuk be őszintén, hogy ez a párt még egyáltalán létezik, a jó öreg Herényi frakcióvezető úr elévülhetetlen érdeme. (Legfeljebb az érdemdús cselekedeteinek jogi megítélése évül el.)

Igaz, időnként rezgett a léc, de ő csírájában fojtott el minden lázadást Dávid Ibolya elnök asszony ellen, nem válogatva az eszközökben. Herényi mindig tudta, mikor kell a törvények betűje helyett a törvények szellemét alkalmazni.

Herényiről jut eszembe, azt mondja a páciens, doktor úr, tessék engem azonnal kiherélni.

- Kiherélni?

- Igen, jól értette, kiherélni!

- Biztosan ezt akarja?

- Igen, tessék engem azonnal kiherélni! Esküvőre készülök, ragaszkodom hozzá!

Oké, az orvos a nagy unszolásra elvégzi az operációt.  De azért utóbb kíváncsiságból csak megkérdezi, miért akarta ezt a műtétet mégis a kedves páciens ennyire?

- Az az igazság doktor úr, hogy egy zsidó lányt fogok feleségül venni, és ezt a herélést neki szántam meglepetésnek. Tudja náluk ez egy olyan hagyomány.

Mire a doktor: de uram, az, amire ön gondol, az nem herélés, hanem metélés!

Doktor úr, önnek ördöge van, most hogy mondja, tényleg ez a helyes kifejezés!

Dávid Ibolya egyik kedvenc szavajárása szerint a magyar politikai elit, akarom mondani élet olyan, mint egy nagy politikai homokozó. Na, természetesen az MDF kivételével.

Nekem meg, bár nem vagyok egy kiköpött Dávid Ibolya, sőt talán még a Balatont sem tudnám egyhuzamban átúszni, az a benyomásom, a magyar politika inkább egy nagy dzsuvás külvárosi kocsmára hasonlít, semmint egy óvodára. Ahol az emberek jól beisznak a kannás borból meg a cseresznye-esszenciával készült szeszesitalból, aztán persze hőbörögnek, össze-vissza beszélnek mindenféle hülyeségeket.

Ebben a nagy politikai talponállóban néhány féldeci elfogyasztása után azt mondja például államtitkár haverjának nagy röhécselés közben egy volt ifjú szoci potentát, a Dunába lőtt emberekkel kapcsolatos megemlékezés előtt: ők már biztosan nem fáztak. Egy másik erre rátromfol, amikor kijelenti: az utcai rablásokat kivétel nélkül cigányok követik el. Ezt onnan tudja, hogy az illetők szoktak dicsekedni ezzel. Aztán megszólal a söntéspult mellől egy harmadik úriember is: a dagadtak, meg a cigányok itt ne énekeljenek. Hogy a félreértéseket elkerüljük, idézzük egészen pontosan a velejéig baloldali polgármester úr szavait: „azt megértettem, hogy elhízott és roma származású fellépőket nem támogat képviselő úr, tehát ezt így fejtettem én meg, a magam részéről nem akarnék ennél poénosabb megfogalmazást szánni, majd felkérjük a szervezőket, hogy erre figyeljenek oda, tehát, hogy ilyen fellépők ne legyenek”

Szóval borban az igazság. Vagyis, ha valaki nem szeretné, hogy az igazi énjét megismerjék, az inkább ne járjon politikai kocsmába, s ne igyon.

Mint teszem azt Horn Gábor, aki szintén kis borozgatás után olyasmiket mondott az MSZP vezérkaráról, hogy ez kemény, ez a csapat, kemény... Ugyanekkor Gyurcsányról is tett valami megjegyzést, de azt már elfelejtettem.

Kóka János úr, aki pedig a politikai italboltban mindennek szem és fültanúja volt, miközben jól láthatóan észlelte, hogy a Hír tv veszi az egészet, mégsem lökte oldalba a kocsmacimboráját, hogy bazmeg Gábor, fogd már be a kereplődet, ehelyett csak kárörvendően vigyorgott. Egy riválissal kevesebb, gondolhatta tán megelégedetten.

Nagy kár, hogy Fodor Gábor nem iszik.