Az emberi jogok helyzetét hazánkban leginkább egy löszös folyóparthoz tudnám hasonlítani. Folyamatosan erodálódik, ám igazából senkit sem érdekel ez a folyamat.

Emlékszem még azokra a naiv, boldog időkre, amikor a Beszélőben Kőszeg Ferenc és társai – például Somogyi János – rendszeresen „rendőrségi dosszié” címmel számoltak be a szocialista fakabátok törvénysértéseiről. Emlékszem arra is, amikor az általam barátként is tisztelt Kőszeg Ferenc például az igazoltatási gyakorlatunk helyénvalóságát feszegette. Megkérdőjelezte, hogy a rendőr kénye-kedve szerint igazoltathat bárkit, mindenféle ésszerű indok, magyarázat nélkül.

Akkoriban – a rendszerváltozás környékén – azt hittük, ez a helyzet a diktatórikus, paternalista állam felszámolásával gyökeresen meg fog változni. Átlépünk egy demokratikus jogállamba.

Ám éppen, hogy nem így történt. Sőt.

A rendszerváltozás utáni némi fellélegezés után folyamatosan ismét egyre nagyobb lett a politikusok és a sajtó által is megdolgozott operett-közvélemény nyomása azokra a hatalmi ágakra (Alkotmánybíróság, bíróságok, ombudsmanok), amelyek rendeltetése az alapvető emberi jogok épsége fölött őrködésekz intézményekre,.

Újra és újra elhangzottak és elhangzanak a követelések: halálbüntetést visszaállítani, büntetési gyakorlatot drasztikusan szigorítani, a gyülekezés, véleménynyilvánítás szabadságát durván korlátozni, zéró toleranciát bevezetni, rendőrök számát szaporítani, stb.

És mindezt miért is? Mert állítólag rossz a közbiztonság, sőt egyre rosszabb.

Hevesen a minap egy cigánycsalád (hangsúlyozom, egyetlen egy család!) körbeállt egy járőr-kocsit és hőbörgött amiatt, hogy előző éjjel kommandósok törtek rájuk, verték szét a házukat, kergették ki a fagyos udvarra a hálóinges lányukat, félmeztelen unokáikat. Lehet, ha velem ezt csinálják, én is hőzöngtem volna egy picit.

A rendőrség a sajtóval azon nyomban közölte, hogy „a hevesi cigányok”  csapdába csalták, és rátámadtak a rendőrjárőrökre, akik szerencsére azonnal segítséget hívtak, és így sikerült megmenekülniök.

A valóságban viszont a járőrök saját elhatározásukból sértetlenül eltávoztak, aztán egy óra múlva legalább száz állig felfegyverzett kommandós rendőr érkezett, s rohanta le a cigánytelepet (a Krakkót), majd következett a durva hatósági bosszú bordatöréssel, miegymással. Utána pedig a család nyolc tagját a sértett Hevesi Rendőrség nyomozói - nyilván teljesen elfogulatlanul -  őrizetbe vették és gyanúsítottként kihallgatták. Aztán közülük ketten előzetes letartóztatásba kerültek, a nyomozást az ügyészség folytatja jelenleg is.

És mi lett ennek a politikai következménye? Egy óriásira fújt lufi.

A Parlamentben az MSZP-s Godó Lajos és a Fideszes Nyitrai Zsolt – politikustársaikkal egyetemben - egymást túllicitálva drámai hangon követelték az azonnali szigorítást és a rendőrség létszámának emelését, mondván Dél-Hevesben a helyzet immáron tarthatatlanná vált. A Fideszes hevesi polgármester pedig azon nyomban nyíltan cigányozni kezdett, és kijelentette, hogy a magyarok és a cigányok nem tudnak együtt élni. Na persze, az utóbbiak hibájából.

A Heves Megyei Rendőrfőkapitány tegnap a helyi online újság – HEOL - vendége volt, olvasói és szerkesztői kérdésekre válaszolt.

Valaki azt kérdezte tőle, hogy „kocsi mellett álló két 30-as beszélgető embert 4 rendőr körbevesz igazoltat, elléptet a kocsitól, megmotoz, majd a kocsit is átkutatja. Lehet?”

„Igen, lehet.” - hangzott a válasz. „A rendőrségi törvény lehetővé teszi, hogy a rendőr az igazoltatott személy ruházatát, járművét átvizsgálja.”

Az újsághoz írt hozzászólásomban kifogásoltam, hogy a főkapitány úr igen csak leegyszerűsítette ezt a kérdést, amikor egyáltalán nem is tett arról említést, hogy a rendőrségi törvény szerint az igazoltatott személyek további vegzálásának bizony igen szigorú egyéb feltételei vannak. Felidéztem a főkapitány úr által is emlegetett rendőrségi törvény azon passzusát, amely szerint a rendőr az igazoltatott személy ruházatát, járművét valóban átvizsgálhatja - igen ám, de csak akkor, „ha azt a személyazonosság megállapítása, a közrendet, a közbiztonságot fenyegető veszély elhárítása, bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésének gyanúja szükségessé teszi."

Mindezzel kapcsolatban mindössze egyetlen komment érkezett az újsághoz: „Nem tisztem megvédeni a Főkapitányt, de valószínűleg azért válaszolt így, mert interjúként kezelte a dolgot, nem pedig szigorlatként!”

Vagyis az illető egyén engem oktatott ki, ahelyett, hogy felháborodva azt kérdezte volna, emberek, tényleg ezt akarjuk? Hogy bármelyik zsaru bármikor, bárhol, bármilyen indok nélkül átkutathasson benneteket?

Vagy úgy gondoljuk, mindez minket nem is érinthet, a mi házunk jó messzire van a löszös folyóparttól? Ott csak cigányok laknak?