Ez a „befogadó falu” mint tudjuk, mostanában inkább arról lett híres, hogy itt is történt egy éjjeli fegyveres támadás tavaly szeptemberében. A rendőrség szinte azonnal megállapította, a bűntettet három helyi cigánygyerek követte el. Akik azóta is előzetesben vannak Amit a bíróság azzal indokolt, hogy a faluban félnek tőlük az emberek. Hogy kik és miért, azt nem részletezték.
Az akkori rendőri intézkedés egyébként - amelynek során a gyanúsítottak egyikét az utcán elfogták -, saját bevallásuk szerint szakszerű, jogszerű és arányos volt. „Mindössze” annyi malőr történt, hogy egy, a bűnesettel összefüggésbe nem hozható családot – köztük gyerekeket, terhes nőt – kergettek ki feltartott kezekkel a lakásukból és térdepeltettek le a házuk előtt, valamint az éppen a megyei főkapitánnyal telefonon beszélő helyi kisebbségi önkormányzat elnökét vágták be az árokba némi anyázás és rugdosás kíséretében.
Talán nem csoda, hogy a kampánygyűlés egyik legfontosabb témája is általában a rendőrség viselkedése, és a három letartóztatott sorsa volt. A jelenlévők megegyeztek egyébként abban, hogy szerintük az akkori ismeretlen támadókat inkább máshol, egy szélsőjobboldali párt, és ahhoz köthető egyesülés környékén kéne keresni.
Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a hevesi cigánytelepen, a Krakkónak nevezett városrészben a központi kérdést úgyszintén a rendőrség viselkedése, valamint az a bizonyos másik párt, és egyesülete tevékenysége, annak elfogadhatósága képezte.
A helyi kisebbségi önkormányzat irodájának helyet adó Dankó utca egyéként olyannyira hepehupás, hogy a Dakar rali valamelyik futamát sem mernék errefelé lebonyolítani, több autó menne itt tönkre, mint az afrikai sivatagokban.
Az utcában és környékén a nyomor oly mértékű, amilyet még egy köztudottan igen magas empátiával megáldott SZDSZ funkcionárius sem képes elképzelni. A többi párt pedig már nem is nagyon szokott ilyesmiről képzelődni.
Ez az az utca egyébként, amelyiket februárban mintegy száz rendőr szállt meg, mert egy „Karaj” gúnynevű betörőt kerestek, aki hosszabb ideje nem jelent meg két és fél éves büntetése letöltésére. Emiatt a megyei körözési toplistán is előkelő helyen szerepelt.
Akkoriban már az előző fagyos éjjel is itt razziáztak a kommandósok, s öt-hat házból a lakókat az udvarra hiányos ruházatban kizavarták, lakásaikat feldúlták.
De visszatérve a kampánygyűlésre, itt nem volt téma sem Ciprus, sem a Kárpát-medence magyarsága. Horribile dictu, még Trianon sem. Nem vitáztak arról sem, hogy igazságos-e, ha csupán a harmincmillió feletti ingatlanok adóznak, vagy ezt a határt már esetleg ötmilliónál kéne meghúzni. Az ittenieket ezek a kérdések mondhatni teljesen hidegen hagyták.
Aztán nem került szóba senkinek az aprócska farkincája. A gyűlés résztvevői ugyanis bizonyos alapvető etikai szabályokkal tisztában vannak, s ilyesmikről csak a kocsmában beszélnek. Másokkal ellentétben.
A jelenlévők végezetül azt fogalmazták még meg, hogy vagy hagyják magukat folyamatosan megalázni, végső soron leöldösni, vagy elmennek innen, vagy megpróbálnak összefogni és önálló politikai erőként megjelenve magukat megvédeni. A többség erre az utóbbira szavazott.
Friss kommentek