Azt egyelőre még nyomozástaktikai okokból nem árulhatom el, hogy a nejem hány botütést érdemelne, ha történetesen Malajziában élne, de az biztos, hogy fél tucatnál jóval többet sózhatnának a hátsójára.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy olvastam a hírt, miszerint a Kuala Lumpur-i fellebbviteli bíróság jóváhagyta azt az ítéletet, amely szerint hat botütést kap egy maláj modell, akit még 2007-ben egy éjszakai bárban söriváson kaptak. A 32 éves Kartika Szari Devi Sukarno az első nő, akit a muzulmán többségű Malajziában megbotoznak. Augusztusban elhalasztották a büntetését, de most mégis a bot elé kell állnia.

Ez az elvetemült Kartika Szari Devi Sukarno legközelebb bizonyára jobban meggondolja majd, hogy mivel oltja szomját, s alighanem inkább valami Allahnak jobban tetsző egészségesebb italt fog elfogyasztani, teszem azt Coca vagy Pepsi Colát.

Mindenesetre azért érdekes, hogy Kartika Szari stb. nem azért kap ilyen sajátos büntetést, mert egy éjszakai bárban tartózkodott, hanem kifejezetten a sörfogyasztásért. A híradások nem részletezik egyébként, hogy mennyit ivott ez a romlott nőszemély az erjesztett árpa-léből, lehet, hogy mindössze csak egy pikolóval. És ezért kapott mindössze hat botütésnyi büntetést.

Hát ilyen a világ. Münchenben a hölgyek is - élükön Angela Merkellel - literes korsóból isszák a folyékony kenyeret a sörfesztivál – Oktoberfest - idején, addig máshol ezért megalázó testi fenyítés jár.

Ami az egyik országban megengedett, sőt támogatott, az a másikban tiltott.

Persze az, hogy bizonyos arab államokban e téren megállt az idő azt elég régóta tudjuk. De, hogy Amerika a szabadság hazája is ehhez hasonló elképesztő bornírt jogi szabályozást produkáljon, azt még a joghoz értők is elhűlve konstatálják.

Egy 32 évvel ezelőtt állítólag elkövetett megrontásért valakit letartóztatni, s most felelősségre vonni? Amikor már az állítólagos sértett is nagymamakorú lett? Hát milyen jogrendszer az, amelyik nem ismeri az elévülést?  Tegyük hozzá, jelen esetben nem emberiség elleni bűntettről van szó. Jó, nem is szimpla sörivásról. De azért mégis.

A kaliforniai igazságszolgáltatás azonban kevésbé könyörületes, így idén májusban ismét és végleg elutasították Polanski kérelmét a 32 évvel ezelőtti ügy lezárására. A Los Angeles-i bíróság a kérelem elutasítása mellett személyes megjelenésre utasította a filmrendezőt.

Persze az USA jogi szabályairól egyébként is megoszlanak a vélemények. Sokak számára visszatetsző például az, ahogy ott egyes államokban a halálbüntetést kezelik. Bizony sok téves, előítéletes döntésről is hallani.

Ami azonban most inkább megdöbbentett, az nem az amerikai jog furcsasága, hanem a svájci igazságszolgáltatás elképesztő szolgai hozzáállása mindehhez.

Mert bármennyire is lehet szidni a hazai jogrendszerünket, azért ilyesmi nálunk aligha történhetett volna meg. Hogy idejön a világ egyik legnagyobb élő filmrendezője, életműdíja átvételére, ám ehelyett Bencze barátságtalan fogdmegjei várják őt a repülőtéren. Nálunk ugyanis a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről rendelkező törvény szerint nincs helye kiadatásnak, ha az a bűncselekmény, illetőleg büntetés, amely miatt a kiadatást kérik, akár a megkereső államban, akár Magyarországon elévült.

Szinte felfoghatatlan, hogy Svájcban ezzel ellentétes rendelkezés legyen érvényben. Tisztességes jogállamban ugyanis nem létezik örökös, életfogytig tartó felelősség, csak egészen kivételes esetekben, kirívóan súlyos élet és állam elleni bűncselekmények elkövetése esetén.

Eddig több mint hetven világhírű filmrendező, színész és értelmiségi írta alá azt a petíciót, amely Roman Polanski "azonnali szabadon bocsátását" követeli, és elítéli a lengyel-francia filmrendezőnek állított "rendőrségi kelepcét",

Polanski letartóztatása miatt nem csupán a filmszakma jeleseinek kéne tiltakoznia. Hanem illene a jogászi szakmai elitnek is.