Az ORFK tájékoztatása szerint 2009 októbere és 2010 februárja között az országban közterületen, fedett helyen vagy lakásban 120-an haltak meg kihűlés következtében.

A gondos szocialista irányítású államunk mindeközben 6 milliárdot költött egy offshore cég által forgalmazott olyan vakcinára, amelyik állítólag hatékony védelmet biztosít az emberiségre állítólag sohasem látott mértékű veszélyt jelentő H1N1 vírus beszerzésére.

Ismereteim szerint 2010. január 15-ig 80 halálesetre vonatkozóan érkezett bejelentés az OEK Járványügyi osztályára. Ennyi halottnál volt kimutatható a H1N1 vírus jelenléte.

Vagyis a télen eddig mintegy ötven százalékkal többen szenvedtek fagyhalált, mint ahányan a járvány következtében hunytak el.

Arra viszont egyáltalán nincsenek adatok, hogy hányan fagyoskodnak nap, mint nap, vizes, sötét putrik mélyén, rongyos göncökbe burkolózva.

Mostanában egy köbméter tűzifa ára 10.000 Ft körül van. Egy átlagos család egy téli időszakban mintegy tizenöt köbméter tűzifát tüzel el. Ennek pénzbeli ellenértéke 150.000 Ft.

A 120 megfagyott ember megmentése eszerint legfeljebb 18 millió forintunkba került volna.

A vakcinára költött hatmilliárdból mintegy 40.000 család fűtési gondjain tudtunk volna segíteni. Ez a 40.000 család minimum 120.000 embert jelent.

És hány család, menyi ember melegedhetne az autópályákra, négyes metróra, sávolyi motogp pályára, BKV-ra, vasútfelújításra, Margit híd felújítására, kormányzati negyedre, egyebekre elszórt milliárdokból?

„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni.

Hisz zúzmarás a város, a berek…

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!”

A Hevesi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöknője komolyan véve a költő szavait, s a múlt télen, a nagyobb hidegek közeledtével engedélyt kért a helyi polgármestertől arra, hogy Heves város külterületén, egy bekötőutat övező fasorból a közeli cigánysor legszegényebbjei fákat kivághassanak. Az engedélyt Csáki Zsigmond polgármester úr kegyeskedett megadni. Ezek után a romák húszan-harmincan biciklikkel, kis kézikocsikkal a helyszínre siettek, s hozzákezdtek a munkához, amit folyamatosan figyelemmel kísértek a mezőőrök és a helyi rendőrök is.

A cigányok azonban állítólag messze túllépték az engedély kereteit, s tízmillió forintot is meghaladó értékű fát vittek el az inkriminált bekötőút mellől a hivatalos emberek szemeláttára.

A városi ügyészség úgy látta, hogy ezért a cselekedetért az ötven év körüli, rokkantnyugdíjas, büntetlen előéletű, az ügyből semmilyen személyes hasznot nem húzó kisebbségi elnök asszonynak börtönbe kell vonulnia. Az ügyészi álláspontot a bíróság is akceptálta és egy évi szabadságvesztést szabott ki.

A megyei online újság az eseményt hangzatosan úgy tálalta, hogy „tarra vágtak egy egész erdősávot, börtönt kapott a roma vezető”.  Nőtt is a nézettségük a reklámozók örömére!

A cikket szép számmal kommentálók szerint az ítélet felháborító, az elnöknőnek minimum öt-tíz év járna ezért. Plusz kézlevágás. De volt, aki életfogytiglanra szavazott.

Eme jóindulatú egyének közül bizonyára sokan a költőnkkel is egyetértenének a nagy-nagy tűzrakásban. Egy olyan koncentrációs táborban persze, ahová a cigányokat zárnák.

Egy hozzászóló emlékeztetett is arra, hogy „Szlovákiában 2 m betonfalat húztak a cigánytelep köré, itt is azt kellene, és nem lenne baj!”