Sokan emlékszünk még a Tienanmen-téri esetre. Amikor egy egyetemista fiatalember fehér ingben a harckocsioszlop elé állt, kockáztatva minimum sok év börtönt, de akár azt is, hogy a tankok átgázolnak rajta.
De ami ott világraszóló hőstett volt, s a kép bejárta a világsajtót, a youtube-on jelenleg is megtekinthető, addig az ehhez hasonló eset a budapesti Kossuth téren már cseppet sem tűnik hősiesnek, sőt inkább nevetséges.
Egy, az országban alig ismert, a fővárosban pedig pár százalékos támogatottságú pártocska meglett honatyái a Parlament bejáratait elállva, összeláncolva kergetőznek a láthatósági mellényes fogdmegekkel, miközben az Ország házában a kormánypártiak vidáman törvénykeznek, a bohócforradalmár Árok Kornél pedig már igazi forradalmat vizionál.
A fülkeforradalom után beköszöntött a karácsonyi bohócforradalom.
A buliból persze a szocialisták sem akarnak kimaradni, mire Gyurcsány is azonnal észbe kap. Itt a nagy alkalom a kutya által sem ismert Demokratikus Koalíciónak bekerülni a sajtóba. De nem két percre a kalapácsos gyilkos után a Mokka reggeli adásába, ahol Kárász Robi még meg is szívathat egy kicsit, hanem a nagy nagy világ-médiába.
Képzeld Klára, még a CNN-ben is rólam beszéltek!
Szóval az egészből már csak Gonda László, vagy még inkább Lanczner Satu-Ferdinánd hiányzott.
Vagyis az ellenzékünk láthatóan nem tudja, mit kezdjen magával. A kétharmad nem csak a kormánypártokat, de frusztrálttá tette a maroknyi ellenzéket is
Orbán Viktor szerint persze a haza nem lehet ellenzékben, amiből az ő logikája szerint az is következik, hogy az ellenzék sem lehet a hazában. Ez rendben is van, ez a kétharmados logika, aminek a lényege, hogy őket a nép feljogosította mindenre.
Sok Fideszes abban a hitben él, hogy valójában Egész Európában kétharmaduk van. És eszerint is politizálnak.
Ennél csak az ellenzéki egyharmad kétharmadának (vagyis az MSZP-nek és a LMP-nek) a logikája nevetségesebb.
Ők ugyanis nem győzik hangoztatni, hogy a népnek már elege van Orbánékból. Azt azonban elfelejtik hozzátenni, hogy még mindig toronymagasan a Fidesz vezeti a népszerűségi listákat, s annak a bizonyos népnek az ellenzékből még inkább elege van.
Ez láthatóan nem zavarja például a Népszabadság online-t sem, hogy a tegnapi egy-két ezres tüntetéseket tömegmegmozdulásnak állítsa be.
Olvasom, hogy a Nyugat, úgy ánblokk, veszélyben látja a magyar demokráciát és sajtószabadságot.
Nem tudom, ez a bizonyos Nyugat olvasgatja-e a honi sajtóorgánumokat?
Amelyek az előállítást összemossák a letartóztatással , illetőleg az őrizetbe vétellel, azt pedig szándékosan, vagy ami még rosszabb, tudatlanságból elhallgatják, hogy a mentelmi jog a tettenért elkövetőket nem illetheti meg.
És nem tudom, a Nyugat olvasgatja-e például a közismert újságíró, Gréczy Zsolt blogjait?
Ha nem, hát nagyon ajánlom figyelmükbe.
Gréczy képes olyasmiket leírni, miszerint „Remélem nem azt várjátok a megbukott Vezértől, hogy mint Hitler 1945 elején, azt adja ki parancsba a bukást érzékelve: robbantsák fel a hidakat, utakat, vasutakat, ne kerüljenek az ellenség kezébe.”
Az Orbán kapcsán Hitlerre asszociáló Gréczy a Fidesz-szavazók, ezt akartátok? című írásában még ennél is tovább megy a magyar nép felrázásában:
”Nem halljátok a dübörgő német tankok kattogását? A zsidókra, cigányokra rácsukódó vagonok ajtajának fülsiketítő csattanását, a Duna-parton jajveszékelő honfitársaink jajgatását a sortűz előtt?”
Akik ilyen hangvételű cikkek között szemezgethetnek a honi sajtóban, tényleg jogosan aggónak a sajtó szabadságáért?
Szerintem az lenne a jogos, ha inkább a cikkíró elmeállapotáért aggódnának.
Az utolsó 100 komment: