Egy ideje a hazai és világsajtó megint Magyarországgal és Viktorral foglalkozik. Sokak szerint ezeket a tévedéseit már nem úszhatja meg csak úgy.  Az internetes portálokon sokan átkozzák, gúnyolódnak is rajta.

Akik viszont a védelmére kelnek, azt mondják, nem ő a felelős, hanem legfeljebb a segítői.  Hiszen ő azok véleménye alapján, azokra alapozva kell, hogy meghozza döntését. Ám a segítői is kiváló szakemberek. És amennyiben azok tanácsolnak valamit, nincs oka azokban kételkednie. Nincs oka azt hinni, hogy a tanácsadói netán téves, megalapozatlan tanácsokat adnak. Nincs oka feltételezni, hogy a segítői a történésekre netán kellően oda sem figyelnek. Vagy rosszul látnak. Ha pedig egy adott döntő jelentőségű szituációban ők nem élnek jelzéssel, ő nem tehet mást, mint meghozza az ebből következő döntéseket.

Utólag persze már könnyű okosnak lenni, egy ilyen villámgyorsan meghozandó döntésen csámcsogni, csemegézni.

A kritika talán annyiban jogos, hogy esetleg egy széleskörű nemzeti konzultációval el lehetett volna kerülni ezt a kínos malőrt.  Nyolcmillió magyarnak kérdőívet küldeni, véleményüket kérni. Lesen volt-e az ukrán csatár, aki rálőtte? És teljes terjedelmével áthaladt-e a labda a gólvonalon, mielőtt azt az angol hátvéd kirúgta?

Igaz, minderről videofelvételek tanúskodnak. De azok megbízhatatlanok. Lehet, hogy manipulálták őket. Illetve az egész a kontextusából ki lett ragadva. Gondolkodni lehetne még alaptörvény-módosításon is, amely szerint gól az, ha a labda teljes terjedelmével áthalad a gólvonalon + tíz centi.

Egyébként is felmérések igazolják, hogy a szociálliberális kormányzás ideje alatt a focipályákon sokkal több tévedés történt a les helyzetek és a gólok megítélésénél. És akkor még a taccsokról és a kornerekről nem is beszéltünk.

Bezzeg akkor minderről a Freedom House mélyen hallgatott.