Felröppent a hír, hogy a júliustól tovább szigorodó dohányárusításra pályázó trafikosok egy jelentős része - hiába az évtizedes szakmai tapasztalat, - elesett attól, hogy a továbbiakban is kereskedhessen a tüdőrákkal. Egyesek úgy tudják, hogy az igen jövedelmező legális drogkereskedelem térképének újrarajzolásakor a pályázatokon egyes Fidesz-közeli érdekcsoportok - párttársak, barátok, rokonok, uramok, bátyámok - nagyot nyertek, míg mások - idegenszívűek, multik, hazaárulók, offshore lovagok - nagyot buktak. Egyesek szerint minden törvényesen zajlott, nem történt semmi különös, nincs itt semmi látnivaló, magyar munkahelyek teremtek a semmiből, és egyébként is inkább a Portik-üggyel kellene foglalkozni. Mások szerint emberek megélhetése veszett oda, fáradságos munkával felépített trafikok válnak az enyészet martalékává.

A valóságban semmi ilyesmiről nincs szó.

A valóságban drogról van szó. Drog bizniszről. Arról, hogy emberek súlyos ön- és környezetkárosító függésén ki keres és mekkorát. A nemzeti cigiügyben érdekelt és elmélyült Lázár János be is jelentette, hogy kevés lesz az eddig szokásos 4%-os árrés. Fel kell azt jól vinni 10%-ra, hogy a díler is jól járjon, ne csak a fogyasztó. Ja, és persze nemzeti együttműködés van, úgyhogy ki kell szorítani a piacról a multikat, akik egyébként a dohánytermékek gyártásának és forgalmazásának jelenleg 80-90%-át bitorolják a jó magyar dohánycégek kárára. Úgy néz ki, hogy az új dohánykereskedelmi törvények előkészítését és megírását, egy jó magyar dohánycég legbelső köreiben fundálták ki, és ezzel a kormánynak semmi baja nem volt.

Merthogy szükséges újra hangsúlyoznunk, hogy nincs szó másról, mint arról, hogy ki keressen a drogon. Nem az a fontos, hogy a gyerekek, a kamaszok, a fiatalkorúak ne jussanak cigarettához. Nem az a fontos, hogy akik már rászoktak, azok közül minél többen leszokjanak róla. Nem az a fontos, hogy akik már nem szoknak le, és káros szenvedélyük miatt kórházi kezelésre szorulnak, azok közül minél több embert sikerüljön megmentenünk.

Az a fontos, hogy a drogpénz kihez áramoljon.

Nekem nincs pénzem ebben az egész bizniszben. Szerencsére nem dohányzom. Szerencsére nincs trafikom.

Annak tudnék nagyon örülni, ha nem egy erősen addiktív és egyben súlyosan egészségkárosító termék kereskedelméből akarna mindenki minél nagyobb részt kihasítani, hanem valódi lépéseket tennének afelé, hogy visszaszorítsák a dohányzást. Mert lehet, hogy egyeseknek üzlet a 10%-os árrés, másoknak üzlet a jövedéki adó, de a társadalom egészének irtózatos sok tízmilliárdos ráfizetés a dohányzás egészségügyi következményeinek a kezelése. Ezen mindannyian bukunk. Akik szívják, akik fújják és akik csak nézik.