Kedves Feri! Sokat gondolkodtam a kérdéseden, amit még 2004. november 4.-én a síromnál tartott megemlékezésen tettél fel nekem, a tőled megszokott teatralitással.  

Talán nem túl udvarias dolog egy kérdésre kérdéssel válaszolni, de engedd meg, mégis először hadd kérdezzek vissza: és te mit tennél, pontosabban tettél volna az én helyemben ott akkor 56 októberében, novemberében?

Természetesen a kérdés költői, hiszen tudom a választ.

Először is, szögezzük le: te Ferikém nem vagy egy Bibó István. Aki még akkor sem hagyta el az Országházat, amikor azt már a szovjet tankok körbezárták.

Te előbb eljátszottad volna, mint aki támogatja a forradalmat, de aztán néhány nap múlva leléptél volna, és Moszkvában kötöttél volna ki. Aztán szovjet tankokkal visszajöttél volna, és Szolnokon megalakítod a Forradalmi Munkás-Paraszt kormányt. A Gyurcsány Apró Dögeit.

Aztán pedig persze te is kivégeztettél volna.

De, visszatérve a te eredeti kérdésedre! Ne ijedj meg, nem térek ki a válaszadás elől.

Én a te helyedben a rendszerváltozáskor megpróbáltam volna hű maradni szocialista elveimhez, és Apró Piroska bankjától nem kértem volna kirívóan kedvezményes kölcsönt, hogy elsők között válhassak (vad)kapitalistává a hazai kádkő és műkorund gyártás területén. Semmiképpen sem próbáltam volna kormányüdülőt, egyéb ingatlanokat bagóért megszerezni, zsidóktól törvénytelenül elorzott villát megkaparintani. Ehelyett inkább minden erőmmel, tehetségemmel, mozgalmi előképesítésemmel, azon lettem volna, hogy a rendszerváltás után a gyárak a munkások, a földek pedig az azt ténylegesen művelő parasztok kezébe kerülhessenek.

De, ha mégis oly’ ellenállhatatlanul szeretem a vagyont, a pénzt és a csillogást, akkor viszont nem játszottam volna el a nagy européer demokratát, hanem tisztes vállalkozóként megmaradok a Szemlőhegy úti birtokom falai között, vasárnaponként bérmálkozni járok és esténként palacsintát sütök a gyerekeimnek.

Mostanában pedig annál is inkább visszahúzódnék a politizálástól, mert lennék olyan bölcs, hogy már beláttam volna, provokatív szerepléseimmel elsősorban a baloldalnak ártok nagymértékben, vagyis valójában nap mint nap a Fidesz-KDNP  önkényuralmának a továbbélését segítem.

Igaz, mostanában ugyan mindezt már nem tudom neked személyesen elmondani, mert eléggé hanyagolsz, nem fordulsz hozzám eligazításért kedves Feri, ehelyett inkább Vadai Ágnesre és a hozzá hasonlókra hallgatsz.

Remélem azért eljut hozzád eme kicsit megkésett válaszom és elgondolkodsz rajta.